1. Skip to Menu
  2. Skip to Content
  3. Skip to Footer>

Lelki eredetű testi betegségek

PDF Nyomtatás E-mail

 

Európában szinte a legrövidebb élettartam a magyar népességre vár, és ezt a végzetet a rendszerváltás sem tudta megtörni. Márpedig akár szemet hunyunk fölötte, akár bevalljuk, káros és kóros italozási szokásaink jelentősen hozzájárulnak a halálozási statisztikánk ilyetén alakulásához. Az egykori küzdőtársak doyenjeként a jelen egészségpolitikusainak ajánlom figyelmébe dolgozatomat.

A nélkül, hogy a késői Kádár-éra szociológiai és szociálpszichológiai elemzésébe belekontárkodnék, néhány – adatokkal alátámasztható, s az emberek mindennapos megfigyeléseivel megegyező – tényt előre kell bocsátanom. Magyarországon, de a megyében is, a megkötött házasságok mintegy fele, több évtized óta válással végződik. A férfiak egészségtelen életmódja és káros szenvedélyei miatt, a várható élettartamuk csaknem tíz évvel rövidebb, mint a nőké, kétharmaduk pedig a 65. születésnapját sem éri meg. Sok gyermek nő föl tehát apa nélküli csonka, vagy módosult családban. A szülők őrlődnek a megélhetési gondjaik közt, ezért ritkán érnek rá, hogy gyermekeikkel, azok igénye szerint foglalkozzanak. Nem csoda, ha nagy számban menekülnek a kamaszok meg a csitri lányok az álszent hazugságok, részeg otrombaságok és hisztériás veszekedések „szülői házából", a tévére bambuló látszat-családokból. Nyilván ez a táptalaja körükben az italozás és a narkó-mámor keresésének, az elcsavargásoknak, a galeri-haveroknak, annak, ahogy hajszolják a diszkó-bulik és játék-automaták bódító pót-örömeit. De ez a gyökere sok-sok elhamarkodott, felszínes szexuális kapcsolatnak, meg jó néhány gyermek állami gondozásba kerülésének is. Így tenyésznek tehát a terjedő alkoholizmus sajátos mikrobái, a „családi átkokat" így adjuk akaratlanul tovább és tovább. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a rendszerváltás ebben nem hogy javulást eredményezett volna, sőt.

A túlzott mértékű alkoholfogyasztásra és részegeskedésre, vagyis az abuzőr életvitelre jellemző májzsugorodásban ma már, az össz-lélekszámhoz képest többen halnak meg nálunk, mint a közismerten sok bort ivó Franciaországban, ahol ezt a bajt évtizedek óta nemzeti katasztrófaként kezelik, és bizonyos tendencia-módosulást is elértek.

Augusztus 25-én lesz kilenc éve, hogy elhunyt az Országos Alkohológiai Intézet első igazgató-főorvosa, az a dr. Simek Zsófia, aki szakfolyóiratunkban, az Alkohológiában jelentette meg először Az alkoholizmus és a korai halál című elemzését. Ebben bebizonyította, hogy a harminc és hatvan év közötti, elvileg még produktivitásuk teljében lévő férfiak riasztó halálozás-növekedése 1960 után, egyértelműen összefügg az alkoholos italok fogyasztásának megkétszereződé-sével. Érdeke, hogy Simek, éppen a politikai rendszer föllazulása és széthullása időszakában – fölülről kezdte építgetni azt a potens egészségvédő struktúrát, amely Franciaországban már több mint egy évtizede funkcionált akkoriban.

Simek már korábban megpróbálta fölbecsülni a számát az ország, egészségügyi ellátásra szoruló alkoholbetegeinek, hogy egzakt betegség-gyakorisági adatokra hivatkozva lehessen kikényszeríteni a jelenség terjedelmével és súlyosságával arányos kezelési feltételeket, a pszichiátriáról részben már leváló, önálló alkohológiai osztályokat és részlegeket.

A szervezőmunka az évtizedek során, számos elvi, definíciós problémát is előhozott. Ezek közül csak a legfontosabbakat sorolom.

*legyen az orvosi kompetencia kezdete és vége, alkoholbetegek esetében? Egyesek ugyanis csak a függőséget minősítették (s minősítik ma is) betegségnek.

*A betegség-koncepció előnyei és a probléma túl-medikalizálásának árnyoldalai.

*Mennyiben határolható el az alkoholbetegség az alkoholizmus szövődményeitől, s a mélyebben fekvő okok miként tárhatók fel?

*Mi a differenciál-diagnosztika lehetősége, hogy esetenként eltérhessenek a terápiás célok is (absztinencia vagy mértékletességre való beállás)?

*Az italozást abbahagyott, de még sérült lelkű „száraz alkoholistával" mi a teendő?

*A korai beavatkozás paradoxonjai hogyan oldhatók fel? (Többek közt a várható eredményesség és a kisebb hajlandóság ellentmondása, a családorvoslás lehetőségeinek tükrében.)

*A kötelezés vagy jogi kényszer hogyan lehet eredményes a gyógyítást elutasító alkoholista esetében? (Miként lehet önkéntes motivációkat kelteni a kötelezett betegben, akár „per-újrafelvételi" dramaturgiával?)

*Kiterjeszthetőek-e az alkoholbetegséggel kapcsolatos szakmai kompetenciák? (A családgondozó és más segítő szervezetekkel való együttműködés miként lehetséges?)

*Mikor kell egyéni és mikor milyen csoportsegítő módszert alkalmazni? (Mi a különféle pszicho- és szocioterápiák, továbbá az andreutika mentálpedagógiai technikáinak tere és lehetősége?)

*Az alkoholbetegek rehabilitációjának melyek a lépcsőfokai? (Az orvosi és a szociális megközelítés miként harmonizálható?)

*A szeretetnek és az istenhitnek mi a szerepe, akár a szenvedélybetegségek megelőzésében, akár a megszabadulásban azokból? (A lelki eredetű testi betegségek kialakulásának és megelőzésének transzcendens metszéspontjai.)

A szenvedélybetegségek teljes spektrumára kiszélesedő addiktológiai ellátás a nyolcvanas években kezdte végre megközelíteni az igényeknek megfelelő színvonalat. A kilencvenes években viszont megtorpant az ellátási hálózat fejlesztésének ez a pozitív trendje, s az ellenlépések jelentős sorvadásának lehettünk tanúi. A személyiségi jogok védelmének igényét már-már túlzott mértékben vettük figyelembe, ami a családok érdekeit mindmáig sérti. A drogprobléma és a dohányzás elleni védekezés pedig úgy került előtérbe (ha ugyan előtérbe került), hogy a legszélesebb rétegeket érintő alkoholártalmakról viszont alig esik szó.

Az alkoholizmus elleni (AE) klubmozgalom kezdettől jelentős szerepet játszott a korszak kedvező törekvéseinek élénkülésében, s dinamizmusával mintegy motorja volt annak. Ezek a „klubok" valójában az Alcoholics Anonymous (AA) világmozgalmának inspirációjára jöttek létre, mint annak, az uralkodó politikai divatoknak megfelelő, „marxista-állampárti", orvos dominanciájú változata. A „klub-orvosok" a mintegy húsz éve szerveződött alsóőrsi nyári táborokon előadásokat és beszélgetéseket tartottak a jelen lévő (volt) betegeik számára. Tapasztalataikat később, a klubtitkári képzéssel párhuzamosan tartott orvosi-pszichológusi táborozásokon egyeztették, s ott és akkor sikerült Magyarországon először áttörni a lélekgyógyászok sznobizmusát s a Freudot követő pszichoterapeuták ódzkodását az alkoholistákkal szemben.

Befejezésként úgy érzem, valahogy mégiscsak summázni illene a tapasztalataimat.Alkoholbetegekkel foglalkozó szociális szervezőként, az ismétlődő visszaesésekhez már rég hozzászokhattam. Ráadásul a ritkábban tapasztalt kedvező életfordulatoknak jó részét máig se tudom racionálisan megmagyarázni, s ezek láttán már materialistaként megcsapott a váratlan lelki fordulatok „csoda"-szele. Ám ettől függetlenül is nap, mint nap érzékelhettem, hogy nem elég csupán „elvenni" valakitől életének pótmegoldását (adott esetben az alkoholt). Ez csak időleges megoldás, mert az illető hamarosan újra „megzuhan", vagy éppen más addikcióra, rossz szokásra vált át, ha nem talál a „pótszer" helyett igazi, nagyobb értékre: valódi biztonságra, amely teljesebb örömöt tud nyújtani annál. Fontos felismeréssel szolgált aztán, amikor egy karizmatikus, neo-pünkösdi közösségben (a Hit Gyülekezetében) találkoztam utóbb azokkal az „egészségügy rémeiként" ismert fiatalokkal, akik itt teljesen megszabadultak drog- és alkoholfüggőségüktől. Nemcsak a szavaik bizonyították, hogy évek óta „tiszták" már a korábban használt „anyagoktól", de egész habitusuk kedvező változása is. Nyugodt, jókedvről tanúskodó arcvonásaik ugyanúgy, mint az a körülmény, hogy szorgalmasan dolgoztak már nap mint nap, stabilizálódott családjuk fenntartása érdekében. Ha tényként fogadjuk el, hogy a lelki problémák akár testi betegségeket is okozhatnak, s azok súlyosbodásában sok esetben közrehatnak, a tudományos gondolkodás semmiképpen sem zárhatja ki e folyamat - a transzformáció - pozitív irányát sem. A pszichoterápiás effektusok alkalmazása során - Freud óta magától értetődően - számolnak a segítő beavatkozás efféle kedvező hatásával. Szinte érthetetlen azonban, hogy a hit élményvilága által inspirált gyógyulásokat miért fogadja napjainkban is annyi szakember fenntartással. Ma már az Ige alapján vallom a teremtett dolgok harmóniáját, ami a szenvedélybetegségek esetén azt sugallja, hogy „segíts magadon, és az Isten is megsegít".

A fölvázolt tapasztalatok jegyében szeretném szövetségesnek megnyerni, és állásfoglalásra bírni a döntéshozókat, a mellékletbe foglalt kérdések alapján.

MELLÉKLET

TISZTELT KÉPVISELŐ ÚR!

Józan körkérdés a T. Ház tagjaihoz

A kísérőlevél:

Készült 1999. május 8-án, és felfrissítésre került 2010 áprilisában.

Az utóbbi időben mintha végre, újra figyelem irányulna a terjedő és pusztító alkoholizmusra. Az ettől szenvedő családok ugyan eddig is kínlódtak vele, de az illetékesek, a politika-csinálók tíz-tizenkét éve mintha megfeledkeztek volna róla. Az alkoholizmus elleni küzdelem egyik „öreg harcosa­ként" ezért böngésztem a minap régi papírjaim között. Így került a ke­zembe a Józan Élet Egészség- és Családvédő Országos Szövetségnek egy hamvába holt kezdeményezése, amelyik aktuálisabb, mint valaha. Az országgyűlési képviselőkhöz szerettük volna eljuttatni az alábbi „kör­kérdést", ami hogy-hogynem fiókban maradt. Körbeadni, s a célzottakat rábírni, hogy gondolkodjanak a megválaszolásán, ez azon­ban ma időszerűbb, mint valaha. A Szövetség egymást követő elnökei – Simándy József Kossuth-díjas operaénekes, majd Gergely Mihály író és Rigó János professzor – nevével fémjelzett kérdéssor kitöltése minden bizonnyal hozzájárulna a politi­ka­csinálók véleményének megismeréséhez, talán még orientálásához is. A szakminisz­ter, ennek birtokában, könnyebben rangsorolhatna az egészséget védő-mentő fel­adatok között. A válaszok feldolgozásában a kérdőív szerkesztője is szívesen közreműködne.

És maga a kérdőív:

1. Hogyan vállalkozott a körkérdés kitöltésére?

1. Személyes erkölcsi indíttatásból
2. Választói védelmében
3. Pártfrakciójával egyeztetve

2. Véleménye szerint, az alkoholizmus nagyobb népegészségügyi gond-e hazánkban a kábítószerek használatánál, vagy a dohányzásnál?

1. Nagyobb, mert sokkal több embert érint
2. Kisebb, mert az alkoholizmus elleni védekezésnek és az alkoholos italok mértékletes élvezetének már vannak hagyományai Magyarországon
3. A két epidémia veszélyei összehasonlíthatatlanok

3. Mit gondol, az alkoholos italok mértékvesztő élvezete milyen szerepet játszik a népesség fogyatkozásában s abban, hogy a hivatalos statisztika szerint a magyarországi asszonyok csaknem tízévi özvegységre vannak kárhoztatva?

1. Ez a legfőbb oka, mert a férfiak számos, halálhoz vezető betegségében közrehat
2. Az alkoholos italok élvezetének hatása minimális a környezeti ártalmakhoz képest
3. Nem jutott a tudomásomra, erre vonatkozó tudományos bizonyíték

4. Mi a véleménye az alkoholizmus elleni társadalmi-egészségügyi erőfeszítésekről?

1. Formálisak, és nagyságrenddel maradnak el a szükséglettől
2. Az elkötelezett és megszállott emberek szélmalomharcának minősíti az egészet
3. Arányosnak véli azokat az ország lehetőségeivel

5. Minek tartja az „alkoholistát"?

1. Alkoholtól függő, gyógykezelésre szoruló beteg embernek
2. Akaratgyenge, segítségre szoruló éretlen személyiségnek
3. Szándékos önsorsrontónak, a társadalom tehertételének

6. Mit tart az alkoholos italokat mértéken felül fogyasztó és alkoholfüggő honfitársainkat gyógyító-stabilizáló törekvések legeredményesebb módszerének?

1. A büntetést, a szankcionálást
2. Az orvosi és pszichológiai-mentálpedagógiai, komplex kezelést
3. Az istenhitre alapozott s a Megváltóba kapaszkodó, közösségi segítséget

7. Összeegyeztethető-e az alkoholfogyasztás a munkavégzéssel?

1. Csak a közlekedéssel és a veszélyes gépek kezelésével, nem
2. A döntést hozó tevékenységekkel sem
3. Megtiltaná az alkoholos italok árusítását a Parlament és a Minisztériumok épületében is!

8. Támogatna-e egy alkoholos italok termelésével meg forgalmazásával és az alkoholizmus komplex jelenségével foglalkozó átfogó törvény megalkotását?

1. Gondos előkészítés után, igen
2. Talán
3. Semmi esetre sem

* Győr, 2010. áprilisa

 

Szóljon hozzá!


Video rólunk 1. rész

Video rólunk 2. rész

Video rólunk 3. rész