1. Skip to Menu
  2. Skip to Content
  3. Skip to Footer>

Isteni voltunk bizonyítéka ( 50 éves az alkoholellenes klubmozgalom)

PDF Nyomtatás E-mail

 

Hasonló címet adott jubileumi száma vezércikkének az alkoholizmus ellen küzdő közösségek (jelenleg: AE-Klubszövetség) patinás folyóirata, az AE-Klubhíradó. Rendszerváltás ide, rendszerváltás oda, a piamétely – a huszadik század Morbus Hungaricusa – ugyanúgy tizedeli a javakorabeli népességet, főleg a férfiembereket, apasztja népünket, és veri széjjel a családokat, mint az „átkosban", ha manapság kevesebb szó esik is róla hivatalosan, mint korábban. Az egymást váltó kormányok egyike sem akar vele foglalkozni, a „bal-„ és a „jobboldal" mind a mai napig csak abban vetélkedik, hogy melyikük zsugorítja még parányibbá a bajmegelőzés és gyógyítás-kikapaszkodás intézményhálózatát.

Ezért is érdemes odafigyelni a nagy tapasztalattal rendelkező alkoholizmus elleni kisközösségek figyelmeztető szavára. Mint az AE-klubmozgalom egykori titkárát, az alkohológia egyik doyenjét, a Józan Élet Szövetség tiszteletbeli „örökös" elnökét, engem kértek fel az alkoholizmusból kigyógyult-megszabadult barátaim a jubileumi vezércikk megfogalmazására, így „szerzői jogon", bátran idézhetem a Klubhíradóban leírt, s a békéscsabai, a külföldi hasonló szervezetek képviselőinak jelenlétében tartott konferencián is felolvasott, és elismeréssel fogadott sorokat:

„Ne csodálkozzatok Kedves Barátaim, ha nem a százhetvenöt centire s alig ötven kilóra zsugorodott, sok gyönyörűséget, de sok-sok szenvedést is megélt-túlélt, már sorvadó izmú vénember apróka bölcsességét osztom meg Veletek. A legtöbbet szeretném adni, éppen mert nagyon szeretlek Benneteket, s ezért mindenképp többet önmagamnál, akiben talán éppen a megszerényedésem lett a legnagyobb érték.
Hadd hívjam elő magamból most, akinek mindent köszönhetek: már a létezésemet és hosszúra nyúlt földi életemet is, amit még mindig a Párom mellett élvezhetek, de tévelygésem és bűneim bocsánatát nem kevésbé, újjszületésemről és a kegyelemből elnyert örök életemről nem is beszélve. Tömören tehát: a szívembe hívott s belém költözött, bennem élő Messiásomat, Megváltómat, a Nazaretit szeretném Elétek tárni, megosztani Veletek.
Hú, micsoda süket, papos duma! – hördülhettek fel, joggal, szinte hallom, ha fizikailag nem is jutottam el ünneplő seregletetekbe. Hiszen az nemberi szolidaritásra épülő AE-klubmozgalomnak éppen az a lényege, hogy senkitől sem kérdezzük, honnan jön, s mi a vallása, vagy a hite! Legyen hát akár istentagadó ateista – mint én is voltam hosszú évtizedeken át (valójában, utólag jöttem rá: a gonosz világ miatt éppen Istennel perlekedtem) – , csak igazán ki akarjon kapaszkodni a szenvedélybetegségei mocsarából. Hát akkor most minek ez a senkitől sem kért, vagy várt „kupliprédikáció"? (Ez meg a feledhetetlen, negyvennyolc éves korában a nácik lágerében agyonrúgott Anyukám szavajárása volt, amikor valamit már régóta hiába magyarázott nekem.) Meghibbantam volna egészen? Hát ezt igazán nem vártátok tőlem. Abcúg! Le vele! Fojtsa bele a szót már valaki!
Csak lassan a testtel, Kedves Barátaim!
Vallom ugyanis ma már, hogy minden szép és jó, amit még megtéretlenül kezdtem-kezdtünk, már az is a Mennyei Atyánk üzenete-terve volt. Mert ha Ő teremtett mindent (minket pedig éppen a saját képére!), a jónak a csíráit biztosan belénk ültette. Nevezhetjük ezt akár lelkiismeretnek is. Mert mi más készteti az emberek többségét, szinte a társadalom kialakulásának első pillanatától kezdve, hogy az önfenntartás-fajfenntartás parancsán túl a másokért való felelősségre is ráébredjenek? Az öregekről-elesettekről, a bajba kerültekről való gondoskodásra? A szívből jövő szolidaritás kötelezettségére – és örömére? Hát hogy a csudába élvezheti egy normális ember a meleg szobáját, amíg néhány fagyos téli napon ezren fagynak meg a közvetlen környezetében? A jó falatot – amíg milliók éheznek? Az egészség biztonságát és szabadságát – amíg százezrek rabjai akár az alkoholnak, akár annak a büdős, rákkeltő bagónak?! A mind jobban kibontakozó gazdasági világválságon sem lennénk képesek e nélkül átlábolni (ahogy a ciklikusan bekövetkezett korábbiak túléléséhez is efféle összefogásra volt mindig szükség).
Hát ezért vagyunk mi „Ötven Éves Klubmozgalom" – és az emberiség kacskaringós történetének minden szolidaritási- és szabadságmozgalma, akár az őskommunistáktól kezdve – az Isteni Szó Előhírnökei csaknem úgy, mint Bemerítő János volt Krisztus előtt. Bizony – ha tudtuk, ha nem – mi is az Úr nevében jöttük, az Ő útját egyengettük. Ezért hallelújázhatunk őszinte, boldog lélekkel ezen az évfordulón is valamennyien. Mert az Isteni Logika bizony nagyon más, mint a földhöz tapadt emberi ráció! Mi azt sem értjük, hogy miért kap a szőlőkapálásba csak megkésve, délután beállt munkás ugyanannyit, mint aki már reggel óta fárad. Vagy hogy miként jutott a Megváltónk eszébe éppen a vámszedő (APEK-os?) Máté asztalához odaülni, amikor attól mindenki joggal „fázott"? De hát jobb, ha latolgatás nélkül elfogadjuk, hogy az Isteni Igazság olyan messze van a mienkétől, mint az ég a földtől... És egyszer majd csak magyarázatot kapunk mindenre... Csak azt kívánom valamennyieteknek, hogy meg ne restüljünk, akármilyen nehéz idők következzenek is, Tartsunk ki az egymásra vigyázásban – azok nevében is, akik már nincsenek közöttünk –, és ki-ki mielőbb találjon rá, vagy térjen vissza az Igazság keskeny ösvényére..."
*És ha már itt, a Hetekben is megemlékezünk a Zachorán Mátyás, korábban közismerten részeges békéscsabai szűcsmester által elindított kezdeményezésről – a szenvedélybetegségükből szabadulni akarók egymást segítő összefogásáról, amely az elmúlt ötven év során a hazai alkoholbetegek és narkománok hagyományos orvosi kezelését is forradalmasította az Alcoholics Anonymous (AA) nemzetközi tapasztalatainak „magyarításával" –, nem árt, ha vázlatosan felidézzük az alkalmazott módszerük legfontosabb elemeit.

*Nem számít, hogy ki honnan jött, s kéri a már többé-kevésbé „tiszta" társak segítségét, csak tárja fel a helyzetét őszintén, és nézzen szembe azzal, hogy egyszer s mindenkorra le kell tennie a poharat (absztinenssé kell válnia), mert az Alkohollal szemben egymaga tehetetlennek bizonyult.
*Ha a függőség fizikai tünetei (elvonási tünetek) ezt indokolttá teszik, a segítségért folyamodót haladéktalanul kórházi kezeléshez kell hozzásegíteni, de ez alatt is törődni kell vele.
*Minden emberben található valami egyéni érték, ami közösségi támogatással kibontakoztatható; ennek (f)elismerése megkönnyíti a megroppant önbizalom helyreállását.
*El lehet és el kell tanulni a „régebbiektől" a másoknak (és magunknak) való megbocsátás lélekszabadító alkalmazását, de az elrontott dolgok rendbehozása, adósságok visszafizetése és a sértettektől-sérültektől történő bocsánatkérés sem kerülhető meg.
*Nem elég az alkohol megvonása-elhagyása; a tartós absztinenciához mindenkinek meg kell találnia a befogadó közösségben s új életvitelében azt a nagyobb örömforrást, ami nemcsak pótolja, de messze felülmúlja a korábbi szeszhatást (a krisztusi megváltásba vetett hit minden mást meghaladó örömforrás).
*Az új társak elfogadó szeretete s őszinte „bizonyságai", megváltozott életvitelük talán a legfontosabb „terápiás tényező".
*A „megzuhanás", a visszaesés sem szégyen, hiszen a szenvedélybetegség egyik gyakori tünete; figyelni kell egymásra, s időben kell hóna alá nyúlni a megbillenőnek.
*Az egyik legerősebb megtartő erő a másokon való segítés, a szolgálat egymás felé.

Mindezekhez talán azt tenném még hozzá, hogy az AE-klubmozgalomból kinőtt Józan Élet Egészség- és Családvédő Országos Szövetség immár húsz esztendeje próbálja ma is a bajmegelőzésre is kiterjeszteni a fentebb jellemzett hasznos tevékenységet, és ez a Szövetség fogadta be a nyolcvanas évek végén az akkor még illegalitásba kényszerített Hit Gyülekezetét. (A rosszemlékű Egyházügyi Hivatalba is támogatólag kísérték el a Szövetség vezetői a Hit Gyülekezet felekezeti elismerésért küzdő képviselőit, s Uzoni Péter, a Hit Gyülekezete akkori elnöke utolsó éveiben, mindvégig választmányi tagja maradt ennek a Józan Élet Szövetségnek.)

Szóljon hozzá!


Video rólunk 1. rész

Video rólunk 2. rész

Video rólunk 3. rész