1. Skip to Menu
  2. Skip to Content
  3. Skip to Footer>

Alma - elgurulóban?

PDF Nyomtatás E-mail

Hiszek benne, hogy a szeretet és a reménység mondatja velem az alábbi „apai" intelmeket. Balog Zoltán édesapjával, éppen húsz esztendeje, a rendszerváltás mámorában, együtt indítottuk útjára a sokszínű, mondhatni „népfrontos" Józan Élet Egészség- és Családvédő Szövetséget, egy új társadalmi kezdeményezést az alkoholizmus megelőzésére és megfékezésére. Ő is református lelkész volt, akárcsak a nevét örökölt fia. Szomorú lennék, ha a népi szólás vele kapcsolatban tévedne. Nem esik messze az alma a fájától? Csak nehogy lejtőre hulljon, s elguruljon - ki tudja, milyen messzire.

A velem egykorú, sokak által tisztelt és szeretett „Zoli bácsival", a fáradhatatlan „iszákosmentővel" bizony sokat jártuk az országot, nem egyszer az én hangosan durrogó, immár hetedikre váltott, mindenhová eljutó kék Trabantommal. Ezeken a hosszú, velünk együtt kanyargó utakon sok mindenről volt módunk beszélgetni. Ráadásul dömösi kurzusaira is el-elhívott, ahol nem győztem csodálni különleges szolgálatát. Oda ugyanis - tekintet nélkül a hitükre, hangoztatott világnézetükre - sok olyan szabadulást kereső, de reményt vesztett alkoholistát befogadott, akiknél az egészségügyi kúrák sorra csődöt mondtak, s akikről orvosaik többnyire már lemondtak. Lelki vezetőként szerencsésen ötvözte a következetes erélyt és azt az alázatos szerénységet, amire a szenvedélybetegségek diplomás szakembereit is megtaníthatta volna. De nála találkoztam először az igei üzenetek Megváltó szerepével és a Belé vetett hit gyógyító erejével is.

Zoli bácsi fantasztikus ember, de ugyancsak nyakas kálvinista volt. Például nem győzte a fejét csóválni, amikor a Szövetség egyik röplapján Pázmány Péter harcos antialkoholizmusát idéztük. - Éppen Pázmányt? Azt a véres kezű ellenreformátort? Aki gályarabságra küldte a mieinket? De a szűklátókörű bigottság távol állt tőle mindig: Szövetségünk választmányában vállvetve dolgozott együtt akár Ackermann Kálmán pilisszentkereszti plébánossal, akár az akkori, hozzám hasonló „ateista humanistákkal", és semmi kivetnivalót nem talált abban sem, hogy a hitgyülekezetes Uzoni Péterrel együtt fogalmazza meg a Józan Élet Szövetség ma is érvényes programját. Érdekes, hogy a marxista törekvésekről meg igencsak sajátosan gondolkodott: a szegények kifosztottságának megszüntetésére irányuló nemes szándékot egyenesen Jézus Krisztustól származtatta, de a lenini hatalmi politika módszereiről (már hogy a cél szentesíti az eszközt), azokról sem rejtette véka alá a véleményét. - Visszájára fordított jezsuitizmus - mondta kerek-perec. Így hát mit sem csodálkoztam, hogy a rendszerváltást követően sokáig „visszasírta" s úgy emlegette a kommunista miniszterelnök-helyettes Csehák Judit „országlását", hogy ő volt az általa ismert legjobb egészségügyi miniszter. Mert hogy mindenkivel kész volt szövetkezni, aki a társadalom szélére sodródott piásokon hajlandó volt őszintén segíteni, s Csehák az Alkoholizmus Elleni Állami Bizottság elnökeként ebben aztán tényleg következetes aktivitást tanúsított. Egyszer azt is megpendítette a konkrétumok részletezése nélkül, hogy a háború vége felé, a vészkorszakban lehetősége nyílt, hogy már suttyó legényként tehessen egyet-mást a protestánsok zsidómentő missziójában; az üldözöttek-megalázottak iránti szamaritánus hozzáállást így korán elsajátíthatta, nem csoda, hogy az szinte a vérévé vált.

Nos, ha csak felvillantom is az apai Balognak a szerénységében különösen fényes életútját, s mellé odavetítem a barátom és küzdőtársam közismert fiának (aki jelenleg az Országgyűlés Emberjogi, Vallásügyi és Kisebbségvédelmi Bizottságának elnöke), az enyimékkel cirka egykorú Balog Zoltánnak a megnyilatkozásait, a pillanatnyi kontraszt igencsak élesnek tűnik.

Több mint tíz éve már, hogy a politikai elit e prominensét megszólítottam, és édesapjára emlékeztettem egy komáromi választási kampánygyűlése után. Akkoriban lett éppen a liberálisból konzervatívra váltott Orbán Viktor vallásügyi tanácsadója. Édesapjára hivatkozva rákérdeztem, hogy nem tart-e a klérus hataloméhségétől. Azt válaszolta, hogy főnöke hithű református, és szó sem lehet ilyesmiről. A Fidesz kormány négy éves ciklusa azonban nem nagyon igazolta e feltételezését. Ami aztán később következett, még úgy se. Mert B. Zoltán maga is folyamatosan távolodott apja örökségétől és fokról-fokra „radikalizálódott". E fordulat csúcsa az volt, amikor a kormánybuktatásra törekvő randalírozók a tévéostromot követően letáboroztak a Parlament előtt, és a parázsló szónoklatok egymást követték a szélsőségesek árpádsávos pódiumán. Egyiküket az Országházból közéjük érkező Balog Zoltán tartotta. De amit nemrég, Elie Wieselnek, az emberiség (túl)élő lelkiismeretének magyarországi látogatása során produkált, azt bizonyította, hogy a néhány év előtti kordonbontás óta, sajnos mit se szelídült. Balog Zoltán szinte az egész médiát felbolydította vele. Tömören muszáj felidéznem.

„Amit Balog Zoltán a jelenlétemben mondott (mármint azt merészelte mondani, hogy vannak, akik az antiszemitizmus vádját politikai kommunikációs csodafegyverként használják), az visszatetsző, sértő és megbocsáthatatlan volt" - jelentette ki Wiesel elutazásakor, és hozzá tette: a politikusoknak (is) egyértelművé kellene tenniük, hogy nincs helye a magyar társadalomban a neonáci mozgalmaknak és pártnak.

A Népszabadság a parlamentben elhangzott „bakit" megpróbálta tompítani: „Balog Zoltán a szélsőséges eszmék terjedésével kapcsolatosan társadalmi önvizsgálatot sürgetett annak érdekében, hogy az egykori nemzetiszocialisták ne találhassanak követőkre. Ám elítélte azokat is, akik az antiszemitizmus bélyegét sütik rá a magyarokra, azt a költői kérdést szegezve közönségének, hogy akik ezt teszik, azokat vajon a béke vagy a gyűlölet szítása vezérli?"

Ám Balog Zoltán saját honlapján sem hallgatta el, amit Wiesel kifogásolt. „Nem tűrjük, hogy ártatlan zsidó emberek szenvedéseit felhasználva országunk többi súlyos bajának megvitatása helyett bennünket arra kényszerítsenek, hogy hamis vádak elleni védekezésre vesztegessük erőinket" - olvashattuk rajta. Utóbb az Echo-tévének nyilatkozott, s egyértelművé tette, hogy csak a náci és kommunista atrocitások-brutalitások-bűnök egyidejű elitélésével ért egyet, s a Fidesz-honlap is rákontrázott a holokauszt relativizálására, amikor B. Z. parlamenti megszólalását emígy idézte: „A magyar-zsidó együttélés jelenleg nem nélkülözi a vitákat, amelyeket politikáról, kultúráról, nemzetről és pénzről folytatunk, de ezek mellett mi a gyógyító emlékezésben vagyunk érdekeltek, és egy olyan Magyarországban, ahol hite, vallása, faji, kisebbségi mivolta miatt senkinek nem kell félnie, mert mindenkit megvéd az állam, a közösség ereje. (... ) Mi készek vagyunk újra és újra magunkba nézni, hogy azok, akik egykor a nemzetiszocializmus foglyaivá lettek, ma ne találjanak követőkre. (...) Az is kérdés azonban, hogy akik ma a magyarokat az antiszemitizmus vádjával illetik, tényleg az indulatok csillapításában érdekeltek-e?"

Mindezeket átgondolva hadd idézzem fel Elie Wiesel Hit Parkban tartott előadásának (szerintem) legfontosabb mondatait, amelyek szerint a keresztények és zsidók szövetkezésére a kirekesztéssel, a terrorral és a gyűlölet tobzódásával szemben ma sokkal nagyobb az esély, mint a történelemben bármikor volt. És hadd ajánljam megfontolandónak a MAZSIHISZ és a Kneszet által szinte egy időben kitüntetett Németh Sándor vezető lelkész következetesen képviselt véleményét is, hogy a kereszténység és a magyar nép érdekét egyaránt és kizárólag csak az szolgálja, akinek tényleg van bátorsága hozzá, hogy mélyen magába nézzen, és minden méricskélés és latolgatás nélkül, nyíltan szembe mer fordulni elődei jelentős hányadának bűnrészességével, illetőleg beletörődő közönyével, és aki kész az emberi történelem legnagyobb szégyeneként megbánni a holokausztot. No meg az előre kitervelt, szisztematikusan végrehajtott, példátlan népirtáshoz vezető hamis tanításokat, dekrétumokat, zsinati döntéseket, rágalmakat, hiedelmeket és előítéleteket is. Az internetes zagyvaságok rohamos terjedése és a fenyegető magyargárdás vonulások láttán végre ideje számításba vennünk a felnövekvő nemzedékek mindenkori manipulálhatóságát, ami alól annak idején mi sem képeztünk kivételt! Ezért most, mindent megbocsátó, Jézusban Messiását felismerő zsidóként bevallom, hogy ha én is olyan családban nőttem volna fel, ahol a zsidót csak eltaposni való féregnek, vagy éppen istengyilkos, vérszívó, népnyúzó csalónak emlegették már nemzedékeken át, nem mernék megesküdni rá, hogy nem cselekedtem volna-e hasonló szörnyetegként, mint az az SS-legény, aki negyvennégy éves anyukámat 1945-ben, a raavensbrücki náci koncentrációs tábor Apell-platzán agyonrúgta. Ezen az alapon hadd legyen jogom azonban egy személyes kérést is megfogalmazni még Balog Zoltánhoz, a Barátom Fiához.
Bibliás ember sohasem tévesztheti szem elől, hogy a jó és rossz szónak egyaránt teremtő, vagy éppen pusztító ereje van, és a mi szánkból nem fújhatunk egyszerre hideget és meleget. Kérlek, figyelj most rám. Egy kizárólag magyarul álmodó és beszélő, Krisztus-hívő, nyolcvanon túli zsidó-magyar író kér Téged arra, Zoltán, hogy állj meg egy pillanatra, s keresd a visszautat apádhoz, hogy a Te alma-történeted, mindnyájunk örömére, kedvezőbben alakuljon, mint annak idején Ádám ősünké...

Szóljon hozzá!


Video rólunk 1. rész

Video rólunk 2. rész

Video rólunk 3. rész