Oá! Oá! – érkeztünk bömbölve anyáink méhéből mi is
De hamar megtanultunk gőgicsélve mosolyogni
Az anyatej ízlett mindkettőnknek
Eleinte nem filóztunk, hogy éppen hová és mire születtünk
De Szöszét már hároméves korában elérte a gyermekbénulás
Szerencsére csak bokától lefelé, az egyik lába lett rövidebb
Az elemiben azonban Sánta Verébnek csúfolták
Nekem viszont csodás gyerekkor adatott
Aztán rám tűzték a sárga csillagot
