1. Skip to Menu
  2. Skip to Content
  3. Skip to Footer>

A „Hármak” sorvadó öröksége

Népszabadság, 2004. 02. 26.

Érdeklődéssel olvastam Palugyai István interjúját az USA Alkohológiai Intézetének tudományos igazgatójával, Kunos Györggyel (Az élvezetek közös útja, január 31.). Leginkább azonban az az aggasztó grafikon hatott rám, amely az alkoholizmus terjedésének ellentétes trendjét ábrázolta az Egyesült Államokban és Magyarországon.
Ez a nyilatkozat és ez a grafikon eszembe juttatja az alkoholizmus elleni korszerű védekezés három emblematikus hazai alakját. Mindhármukat kb. tíz évvel ezelőtt vesztettünk el. A kilencvenes évek demokratikus fordulatát mindhárman teljes szívvel pártolták, de váltig ellenezték az egészségvédelem háttérbe szorítását – a személyiségi jogok fokozott érvényesítése ürügyén. Tiltakoztak az ellen, hogy elterelődjék a figyelem az alkoholizmusról, éppen az egzisztenciális elbizonytalanodásnak, a munkanélküliség és a hajléktalanság növekedésének éveiben.
Avar Pálról, Levendel Lászlóról és Simek Zsófiáról beszélek, két pszichiáterről és egy tüdőgyógyászról, akik a nyolcvanas évek elején hosszú harc után megalapították a Kunos vezette amerikai intézmény hazai megfelelőjét. A munkásságukat bizonyára Kunos professzor is jól ismerte.
Magyarországon a megkötött házasságok mintegy fele, több évtized óta válással végződik. A férfiak várható élettartama egészségtelen életmódjuk és káros szenvedélyeik miatt csaknem tíz évvel rövidebb, mint a nőké. Kétharmaduk a 65. születésnapját sem éri meg. Sok gyermek nő föl csonka családban. A szülőket felőrlik a megélhetés gondjai, ritkán érnek rá, hogy gyermekeikkel, azok igénye szerint foglalkozzanak. Nem csoda, ha menekülnek a kamaszok az álszent hazugságok, részeg otrombaságok és hisztériás veszekedések „szülői házából", a tévére bambuló látszatcsaládokból. Az ital és a narkó mámorába, galerikba, csavargásba, a diszkó-bulik bódító pót-örömeibe, felszínes szexuális kapcsolatokba. Jó néhány gyermek állami gondozásba kerül a széteső családokból. Így tenyésznek az alkoholizmus sajátos mikrobái Így öröklődnek tovább és tovább a „családi átkok" és így hat (Avar Pál találó kifejezésével) a „mérgező pedagógia".
A közvélemény, sőt az orvosok többsége is képmutatóan viszonyul a bajba került emberekhez. Amíg lehet, mindenki elbagatellizálja és eltussolja a deviáns „eseteket". Amikor viszont szerencsétlen embertársunk már szociálisan elviselhetetlenné válik, akkor a többség arra hajlik, hogy elítélje, kirekessze, végleg leírja a segítségre szorulót. Rövidtávú gazdasági (országos és lobbi) érdekek is jelentős szerepet játszottak abban, hogy duplájára nőtt nálunk az egy főre jutó szeszesital-fogyasztás, és borivóból pálinkázó országgá lettünk. A nagyivókra jellemző májzsugorodásban ma már – a lakosságszám arányában – többen halnak meg nálunk, mint Franciaországban, ahol a legtöbb bort isszák, s ahol az egy főre jutó alkoholfogyasztás a legmagasabb. Simek Zsófia a produktív korú férfiak évtizedes halálozási statisztikáját rávetítette a megyénként eltérően növekvő alkoholfogyasztási adatokra, és kimutatta az alkohol kiemelkedő szerepét a 30-60 éves férfiak halálozásában! Levendel László pedig arra döbbent rá, hogy a friss tuberkolotikus fertőzöttek többsége legyengült szervezetű alkoholista, és hogy az alkoholizmus az „új morbus hungaricus" a huszadik század második felében már. Szakmai berkekben szállóigévé vált az a mondása, hogy rendszerek változnak, kormányok jönnek és mennek, de az alkoholizmus marad.
A „Hármak" sok elvi és definíciós problémával kerültek szembe. Csak néhányat említek meg, amelyek változatlanul aktuálisak.
• Amerikában dolgozó tudós kollégájukhoz hasonlóan ők is szakítottak már pályájuk kezdetén a korábbi antialkoholista mozgalmak „abszolút alkoholellenes" álláspontjával. Simek Zsófia egyik előadásában, még a nyolcvanas években. kifejtette, hogy az alkoholos vegyületek felfedezője Nobel-díjat érdemelt volna, ha találmányát cseppenként alkalmazza, és patikákban hozza forgalomba. Ez a szemlélet igencsak rokonítható azzal, amellyel a mari-huánaszerű kémiai anyagok gyógyhatását kutatják Kunos György intézetében.
• Simek Zsófia képviselte elsőként hazánkban az Egészségügyi Világszervezet álláspontját, miszerint az orvosi illetékesség semmiképp sem szűkíthető le a már kialakult alkoholfüggőségre. Emlékeztetett rá, hogy az alkoholos májzsugor-halálozás statisztikai adataira épül az a Ledermann-modell is, amit az alkoholizmus elterjedtségének mérésére használnak világszerte, az alkoholos májzsugor pedig a (már) dependenseknél mindenképp szélesebb kört érint.
• A „hármak" hamar felfigyeltek az alkoholprobléma túlmedikalizálásának veszélyeire, mivel ez megnehezíti a korai beavatkozást és a társadalmi erők szélesebb körű mozgósítását.
• Az alkoholizmus mélyebb okait is feltáró univerzális szemléletből következett a betegek differenciált megítélése. Annak mérlegelése, hogy melyek azok az esetek, amelyekben csak az absztinencia célravezető, és mikor elég a mértékletességre való beállás. Azzal is foglalkoztak, hogy miként kell kezelni a már nem italozó, de még sérült lelkű, vagy még mindig éretlen személyiségű „száraz alkoholistát"
• A betegségbelátás hiánya az esetek jelentős részében nehezíti az alkoholbetegek eredményes kezelését világ-szerte. A kilencvenes évekig, hazánkban az volt a probléma, hogy a kötelezést vagy jogi kényszert – amit a rendszerváltás elsöpört – hogyan lehet felhasználni a gyógyítást-kezelést elutasító alkoholista esetében?
Megpróbálták feloldani a korai beavatkozás paradoxonját. Egyrészt ugyanis minél előbb történik a beavatkozás, annál nagyobb a siker esélye, másrészt viszont annál erősebb a tiltakozás is. Számos elkötelezett körzeti orvost buzdítottak közreműködésre.
• A „Hármak" következetesen törekedtek arra, hogy szorosabban és eredményesebben működjenek együtt a családgondozókkal és más segítő szakmákkal. Arra is gondot fordítottak, hogy az alkoholbetegek reha-bilitációjának is megtalálják és kijelöljék a lépcsőfokait. Így vált az Országos Alkohológiai Intézet mindinkább több szakmás – egyszerre biológiai, pszichológiai és szociális beállítottságú –, az amerikaihoz hasonló komplex koordinációs központtá.
• Törekvésük eredménye, hogy területi alkohológus szakfőorvosokat neveztek ki, s bevezették az alkohológus és addiktológus szakvizsgát. Így már a különféle egész-ségügyi-orvosi szakmák munkatársai jobban fölfigyelhet(né)nek az alkohol szerepére az egyéb betegségek kialakulásában és súlyosbodásában, és az érintett betegek végre hozzáértő alkohológiai kezelésben is részesülhet(né)nek.
• A „Hármak" nyitottak voltak és figyeltek az alkoholizmus elleni klubmozgalomra és a Józan Élet Szövetség öntevékeny, önsegítő mozgalmára. Évtizedeken át ezek (és mindenekelőtt a hozzájuk kapcsolódó alsóörsi önképző táborozások) voltak az alkoholizmus elleni eredményes föllépésre egyedül alkalmas, újszerű orvos-beteg partnerviszony kialakításának „gyakorlóterepe". Ezekben a keretekben értékelődött föl a szeretet és az istenhit szerepe is a szenvedélybetegségek megelőzésében és a tőlük való megszabadulásban egyaránt.
A kilencvenes években az alkohológiai ellátás fejlesztése megtorpant. Az "Hármak" még megélték, hogy az ágazat sorvadásnak indult. Azóta is évről-évre tragikusan csökken az alkoholbetegek ellátására szolgáló kórházi ágyak és osztályok száma. A drogprobléma és a dohányzás elleni védekezés úgy került előtérbe (már amennyire), hogy a legszélesebb rétegeket érintő alkoholizmusról alig esik szó. Ezért kell újra és újra félreverni a harangokat.

Szóljon hozzá!


Video rólunk 1. rész

Video rólunk 2. rész

Video rólunk 3. rész