1. Skip to Menu
  2. Skip to Content
  3. Skip to Footer>

A történelmi egyházak – és Izrael

Itt is, másutt is sok szó esik róla. Van, ahol szívből, őszintén méltatják, másutt némi késztetés nyomán, vagy éppen ki nem mondott, sanda hátsó gondolatokkal fűszerezve.. Izrael barátai ugyanis ezekben a napokban ünneplik Herzl Tivadar Ősújországának, a léte szinte minden egyes napján háborúval, elpusztítással, terrortámadásokkal fenyegetett, de ennek ellenére az Örökkévaló kegyelméből mégis mind gyorsabban fejlődő, újjászületett Izrael Államának, a térség egyetlen demokratikus berendezkedésű nemzetének a 60. születésnapját.

Május 11-én, vasárnap a Hit Gyülekezet Gyömrői úti, tízezer főt befogadó csarnokában is sor került egy forró hangulatú szolidaritási összejövetelre. Az ünnepségen megjelent vendégek szemében könnyek csillogtak, örömkönnyek. Az izraeli nagykövetasszony, a csak ezért iderepült túrisztikai miniszter és a pécsi főrabbi meg az újpesti rabbihelyettes, egyikük sem akarta, de nem is tudta volna titkolni meghatottságát, tapasztalva a szeretetnek és ujjongásnak azt a kitörő áradását, amellyel az ország egyik legdinamikusabban fejlődő, az evangéliumi gyökerekhez visszaigazodott, Izrael Istenét imádó karizmatikus keresztény gyülekezetben találkoztak. Volt, amelyiküket a közös szenvedéllyel, sokezernyi, többségében fiatal torokból fölhangzó dalok tüzessége fogott meg, amelyekkel a résztvevők az Izrael fiainak és leányainak összegyűjtéséről szóló isteni ígéreteket magasztalták. Más meghívottak az brit miniszterelnök minapi szavait idézték, miszerint a huszadik század legnagyobb csodája a galutból, a holokauszt szörnyűségei után hazatérő, sokszínű zsidó maradék új honalapítása és felvirágoztatása az ősi földön, amit az egyik vendég-megszólaló elcsukló szavai azzal toldottak meg, hogy a vészkorszak nemzedéke bizony el sem tudta volna képzelni a krematóriumtornyok füstárnyékában, hogy valaha még úgy együtt fognak lobogni a magyar és izraeli zászlók, mint itt, a Gyömrői úton. A túrisztikai miniszter statisztikai adatai szárazságukban is tapsot váltottak ki az ünneplőkből: a Magyarországról érkező szentföldi túrizmus jelentős részét, mintegy tíz százalékát teszik ki az ősatyák, a salamoni-dávidi királyság és a názáreti zsidó csodarabbi, Jézus nyomdokait, régészeti és szellemi emlékeit kereső-követő hitgyülekezetes csoportok. Az érzelmi hatást aztán csak tovább fokozta, amikor a Hit Gyülekezete vezető lelkésze a Tórából és a Profétákból kiemelt idézeteket vetette össze Jézus szavaival, s teológiai szempontból minősítette hamisnak az antijúdaizmus és antiszemitizmus „keresztény" tételeit, mindenekelőtt azt a zsinati határozatokban-dogmákban és számtalan egyházi kiadványban rögzített „helyettesítési teológiát", amely több mint másfél évezrede valamiféle „istengyilkosság" vádjával kérdőjelezi meg a zsidóknak az egész emberiség javára történt isteni kiválasztottságát, és ahol a Szentírás Izraelt említi, oda minden alap nélkül az Egyházat próbálja behelyettesíteni, értelmezni.

A győri zsinagóga kis imatermében – amelyben a hajdan hatezer hittestvért számláló ortodox és neológ hitközség maradéka, sajnos ma jól elfér –, ott olvasható egy német evangélikus csoport bűnbánó és bocsánatkérő levele. Az én szívemben összekapcsolódik a Gyömrői úti szolidaritási ünnepség – és az a Győrben őrzött levél, mégpedig a következőképpen. A Győri Hit Gyülekezet akkor harmincegy éves lelki pásztora már öt évvel ezelőtt megkövette az elhurcolt – és javarészben elpusztított – győri zsidóságot a „keresztény" elődöknek a tragikus eseményekben való közreműködéséért és többségük részvétlenségéért. Ugyanő az ország összes hasonló gyülekezetének a hasonló tartalmú bocsánatkérő nyilatkozatát olvasta fel ezidén Auschwitzban. De – tisztelet az egyéni kivételeknek – mi hasonlót volt módunk megtapasztalni a magyarországi, úgynevezett „történelmi keresztény egyházak" intézményes vezetői részéről? Vagy vessünk egy pillantást „nagy" egyházaink Jeruzsálem státuszával kapcsolatos bizonytalankodásaira, egyenlő távolságot tartó „tárgyilagosságára"... Lehet, hogy a kereszténység történelmének antijúdaista, sokszor véres hordalékaitól nekik intézményesen nehezebb megszabadulni, mint amilyen könnyen megtagadja ezeket egy alig húsz esztendeje bejegyzett fiatal protestáns-pünkösdi egyház, de azért zsidóként mindenképp érdemes lenne megfontolni, hogy milyen feltételekkel lépjünk ökuménikus szövetségre egyikükkel vagy másikukkal... Ideje lenne végre megtanulnunk, hogy kik az igazi, jóban-rosszban barátaink... Mert a törleszkedéssel egyszer-kétszer már megjártuk... Az emancipálódásunk keserű tapasztalataiból legalább az utódaink tanuljanak ...

Szóljon hozzá!


Video rólunk 1. rész

Video rólunk 2. rész

Video rólunk 3. rész