1. Skip to Menu
  2. Skip to Content
  3. Skip to Footer>

Szép öregség

Felnőtt fiaink szorgalmasan dolgoznak és rendszeresen ránk nyitnak. Hol az ajtót, hol a skype-ot, a már nagylány unokák is hasonlóképp, a legnagyobb öröm azonban, amikor Lilike dédunokánk vidít fel bennünket. Fiatal hittestvéreinket pedig nap mint nap láthatjuk, s pici gyerekeik képe a falról meg a képernyőkímélőről, hol innen, hol onnan mosolyog ránk. Egymást váltó izmos férfitesóink pedig estéről-estére azzal „szolgálnak" felénk, hogy félbéna páromat, a nővérek derekát kímélve, minden áldott este ágyba segítik. Sőt, a vasárnapi istentiszteletre is rendre eljutunk velük, mert fantasztikus ügyesen röpítik be Opelünk anyósülésébe, majd emelik ki onnan kerekesszékébe a helyszínen, a sztrókbénaságával hetedik éve küzdő, hős Katikámat. De a győri Idősotthon dolgozóinak is hallelúja, hiszen immár másfél esztendeje hordoznak bennünket a tenyerükön, hogy ne jusson eszünkbe búsulni az idő múlásán, vagy éppen erejünk fogytán. Mi kell még a boldogságunkhoz? Hogy jó szívvel teljünk be az élettel?


Hatvankét éves házasokként, összesen 163 évesek vagyunk, mindkettőnknek sikerült túlélnie a holokausztos, vérzivataros huszadik századot, megúszni sok-sok halálos veszedelmet. Nekem például épp egy esztendeje sikeresen metszették ki egy csúnya daganatot a hangszallagomról, és a minap cserélték ki tízéves pacemakerem akkumulátorát a vállgödröm bőre alatt, így kaptam életgaranciát egy újabb évtizedre. Kocsinkat is biztonsággal vezetem, s a Mozgáskorlátozott Egyesület segítségével nemrég végre fölfestették az Otthon elé öreg járgányunk védett parkolóhelyét. Mi kell még? Az már csak hab a tortán, hogy érdemtelenül ugyan, de a szívünkbe fogadott Messiásunk, Jézus Krisztus révén, tizenhat esztendeje örök életre is újjászülethettünk...


Most már tényleg csak néhány apróságra van itt szükségünk. Hogy legyen országunkban félelem nélküli élet és biztos jövő az unokáink meg azok ivadékai számára. Meg hogy a Házirend rugalmatlan értelmezése ne nehezítse közös rehabilitációs erőfeszítéseinket. Így például nagyon gyorsan kapjunk lehetőséget ideiglenes otthonunk kapukulcsának saját költségen történő lemásoltatására, hogy a munka utáni önkéntes segítőinket szabadon be- és kiengedhessük mindig. Hogy fáznunk se kelljen a kerekesszékben, az esti várakozás miatt a kapu előtt, de gondozóinkat se terheljük fölöslegesen. Vagy hogy ne kelljen a Páromnak ahhoz „haldokolnia", hogy átmeneti kórházba kényszerülésem esetén egy önkéntes házi ápolónő mellette tölthesse az ilyen éjszakákat. Utóvégre csak megöregedtünk, de semmiképp sem vagyunk állampolgári-személyi jogainkban korlátozva, és ez az Idősotthon most a mi – valószínűleg utolsó – földi lakásunk.

Szóljon hozzá!


Video rólunk 1. rész

Video rólunk 2. rész

Video rólunk 3. rész