1. Skip to Menu
  2. Skip to Content
  3. Skip to Footer>

Botladozásainkról...

Kedves Barátom! Az alkoholizmus és a narkomániák elleni küzdelem egyik doyenjeként, no meg hívő testvéredként szeretném megosztani Veled néhány tapasztalatomat és gondolatomat. Azért nyilvánosan, mert meggyőződésem, hogy sokan magukra ismernek majd mibennünk.

Életem egy válságos szakaszában annyira összekutyultam a dolgaimat, hogy rengeteget görcsölt a gyomrom, s oly sűrün kapdostam be az egyik közismert morfinszármazék fájdalomcsillapítót, hogy amikor akaratom megfeszítve abba próbáltam hagyni, úgy bederíláltam, mint annak a rendje, és ripsz-ropsz pszichiátriára kerültem, mert a képzeletem szülötte aprófigurák csak úgy nyüzsögtek körülöttem, s már nem tudtam különbséget tenni illúzióélményeim és a valóság között. Aztán, ahogy helyreálltam, évtizedeken át forgolódtam segítőként, az alkoholizmus elleni klubmozgalom titkáraként a gyógyulást-szabadulást kereső alkoholisták, láncdohányosok és drogosok között, így hát volt miből leszűrnöm néhány alaptételt.

–       Az egyik az, hogy aki valamilyen szertől már függővé vált (tehát teste-lelke szinte ellenállhatatlanul vágyakozik újabb élvezetére), vagy egyszerűen képtelen ellenállni valamilyen kóros, rossz szokása sorozatos megismétlésének, (ugye, tudod, miről beszélek?) mindig talál „ésszerű” indokot az újabb adag megszerzésére, mind gyakoribb fölhajtására, elfüstölésére, beszedésére belövésére, vagy éppen elkövetésére. Ez egyaránt igaz a szervezet anyagcseréjébe már beépülő kémiai anyagokra és a szexuális szabadosságtól és pornófüggőségtől a káromkodási, balhézási. erőszakoskodási szokásokon keresztül akár a billentyűk nyomogatásáig terjedő minden káros viselkedés kényszerű ismételgetésére, hajszolására. Következésképpen: a visszaesés-kiújulás kockázata mindezeknél nagy, sőt egyre nagyobb, s fokozatosan kizárt dolog leszokni róluk, az egyetlen megoldási lehetőség a stop és a teljes absztinencia. Vagyis egyszer s mindenkorra meg kell szabadulni tőlük, belőlük. Szerintem, ezt Te is tudod.

–       A másik az, hogy ezek a függőségek, szenvedélybetegségek valójában mindig pótszerek, amelyek az ember igazi, boldog-teljes életre vezető megoldását próbálják úgy-ahogy, torz módon helyettesíteni. Tehát szinte mindig valamilyen tényleges hiányra, szellemi éretlenségre vallanak, vagy éppen abból fakadnak. Elégszer tapasztalhattad, ugye Te is, Barátom, hogy nem lehet amolyan görcsös elhatározással, vagy holmi lelki erőfeszítéssel csak úgy magunk mögé utasítani az ilyesféle megkötözöttséget,  rabságot! Mindenekelőtt föl kell ismerni hozzá személyiségünk kiteljesedésének, szellemi érlelődésünknek, a tartós öröm és boldogság megélésének igazi, magasabb rendű útját! Azt az összehasonlíthatatlanul jobb életet, életvitelt, amelynek gyakorlása nemcsak kárpótolja az embert, de a korábbi tévutak nyujtotta élvezetek egyszerűen eltörpülnek mellette. Ám ahhoz aztán, ha törik, ha szakad, ragaszkodnunk is kell, és nem áltathatjuk magunkat azzal, hogy a könyörületes Jóisten türelme végtelen!

–       A harmadikat viszont már nem olyan egyszerű racionális logikával elfogadni, de előbb-utóbb mindenki találkozik szerencsés vagy szerencsétlen véletlenekkel, általa befolyásolhatatlan, váratlan fordulatokkal. A teljes evangélium, a Biblia arra tanítja a hívő embert, hogy a negatív reagálások, káros szenvedélyek kialakulása és rögzülése mögött démonikus hatások-befolyások húzódnak meg, éppen ezért a Teremtő Isten Szellemének azokénál sokkal nagyobb megváltó erejébe igyekszik kapaszkodni. Hiszen Barátom, ezt igeismerő emberként Te nálam sokkal jobban tudod. E nélkül az egyéb fogódzók csak ideig-óráig alkalmasak a stabilizációra, a nehezen elért egyensúlyt a váratlan nehézségek, problémák és tragédiák könnyen felborítják. Ezért olyan sok a kudarc, a bukdácsolás és vissza-visszaesés. Az ismételt leszokási kisérlet minden kudarca csak nehezíti a változásra-változtatásra törekvő helyzetét, s emberi erővel a már lepottyant kötéltáncosnak sajnos számot kell vetnie  kell a korábbi kudarcai miatt hatványozódó, még oly titkolt szorongásával is. Mintha ezt jelképeznék a Te fájdalmas biciglibaleseteid is!

A szenvedélybeteg, mint beteg, a "megzuhanásaiért" tehát semmiképp sem kárhoztatható, noha a Kegyelem elfogadása vagy elutasítása kizárólag az Ő szuverén döntésén múlik.  Ezzel is tisztában vagy, ahogy azzal is, hogy hiábavaló lenne például abban reménykednünk, hogy valaki más,  akár egy jószándékú lány, akár egy magáramaradt, társra vágyó asszony, a Te erős Istenbe kapaszkodásod, állhatatosságod nélkül is képes lehet eleven "mankóddá" válni  holmi olyan naiv elképzeléssel, hogy őmellette, "Te, a szerencsétlen körülményeid miatt botladozó rossz fiú " majd csak megváltozol mégis, netán ha épp ezért szülne Neked még egy késői gyermeket is.

–       Isten Igéje, örömüzenete azonban tényleg biztos támaszt tud adni a hinárból kikecmeregni próbáló embernek, csak ennek van legalább két alapfeltétele. Az egyik az, hogy nyíltan megbánjuk összes régi, óemberi vétkeinket, és egytől egyig számot vessünk velük. Az őszinte bűnbánatot és bocsánatkérést semmi sem helyettesítheti. Se egy baráti, se egy házassági  szövetség nem alapulhat titkolódzásokon, púderozásokon, vagy szőnyeg alá söpréseken,  a Jóstennel való szövetkezés, összefonódás még kevésbé! A múltunk kitörlését bízzuk Őrá!

Az odaszánásunkat, hogy szent szándékunkat, fogadalmunkat a kért-várt Felsőbb Segítséggel be tudjuk tartani, ugyanakkor semmisem hitelesíti és erősíti meg jobban, mint az áldozatkészségünk. Ábrahám a legkedvesebbjét, Izsákját is képes lett volna föláldozni az Úr kérésére, a Mórija-hegyén. De jól példázza az áldozatkészség jelentőségét Jézus egyik legkedvesebb tanítványának a története is. Simon, a döntéseiben sokszor tévedő, hozzánk hasonlóan bukdácsoló egyszerű halászember annak idején ahhoz, hogy Szent Péterré lehessen, a Kősziklára úgy tudott ráállni, hogy régi önmagát  keményen megtagadta. Ahhoz, hogy a Megváltót képes legyen  mindvégig, híven követni, akármennyire  hozzá szokott, és valószínűleg fájt a szíve is utána,  bizony el kellett adnia régi bárkáját, gondosan megkötött hálóját és szákját,  de tán még a hobbi horgászfelszerelését is… Csak így válhatott alkalmassá arra, hogy szorosan és mindvégig a Mester nyomába szegődjön, így lehetett történelmet formáló apostolunk,  Isten munkatársa, kedve és akarata szerinti igazi emberhalász.

–       Ám szuverén döntés ide, vagy oda, a  szabadulásod, szabadulásunk mégsem saját érdemünk. A megkötözöttségből kizárólag csak a Messiásunk, Jézus Krisztus válthat ki minden bűnöst. Téged is, engem is. Egyedül Ő tesz alkalmassá bennünket arra, hogy a vétkeink újabb elkövetését el tudjuk kerülni. Senki nem fuvalkodhat fel tehát, és arra sincs joga,  hogy pocskondiázza a bukdácsolót, de még az önmagunk kárhoztatása is hiábavaló, sőt káros. A bűnt, azt igen, a személyt azonban soha. A Kegyelmes Atyaisten mindenkin kész könyörülni, ezért az Ő  szerető, bizakodó és optimista tekintetével kell néznünk egymásra mindig. Önmagunkra is.

Mint látod, elsősorban magamnak "prédikáltam", de akinek van füle a hallásra, nyilván ért belőle. Más is.

Szóljon hozzá!


Video rólunk 1. rész

Video rólunk 2. rész

Video rólunk 3. rész