1. Skip to Menu
  2. Skip to Content
  3. Skip to Footer>

Emlékezetes nap

Július 11-én két, látszólag egymással össze nem függő fontos esemény is történt az országyűlés tavaszi ülésszakán, azon az éjszakába nyúlt utolsó napon. A Fidesz egyik prominens képviselője, a zsidóságát nyíltan vállaló Fónagy János, és aztán Lázár János frakcióvezető is, végre egyértelműen, elvi alapon és határozottan visszautasították a vitában felszólaló Jobbik-képviselő otromba zsidózását, és az efféle inszinuációk szankcionálására franciókezdeményezést ígértek. Bravó! Jobb későn, mint soha. A másik különlegesség az volt, hogy a parlament nagytöbbséggel elfogadta a többszörösen módosított új egyházügyi, sarkallatos törvényt, amelyet a Fidesz és a KDNP terjesztett elő, és amelybe a nemzeti oldal – több évtizedes rigid álláspontját korrigálva – már kész volt beemelni a társadalmilag elismert egyházak közé a Hit Gyülekezetét is.
E két jelentős esemény egybeesése arra késztet, hogy zsidó létemre, aktuálisan most én is „zsidózzak" egy kicsit. No, nem olyan sokoldalúan és okkeresően, mint a Huszadik Század folyóirat erre szentelt külön számának több tucat szerzője tette kilencvennégy évvel ezelőtt, amikor a világháborús vereség s az utána várható bűnbakolás előszelét érzékelve az úgy nevezett „zsidókérdés" elemzését napirendre tűzték.
Az Együtt Izraelért Nemzetközi Alapítvány friss hírlevele a minap arról tudósított, hogy Izrael keresztény barátai világszerte fokozzák aktivitásukat. Többek közt megköszönték a görög kormánynak, hogy az országban kialakult gazdasági és társadalmi válság ellenére képes volt megakadályozni, hogy a gázai blokád megtörésére szervezett második flottilla egységei elhagyják a phireusi kikötőt, és kétes szállítmányukkal provokálják a Zsidó Államot. De Obama elnök óvatosságra intő szavaihoz csatlakozva nemrég a kanadai kormány is úgy nyilatkozott, hogy meg kívánja akadályozni a Palesztin Állam szeptemberi, egyoldalú kikiáltását az ENSZ közgyűlésén.
Arra is utalni szeretnék, hogy nemrég fejeződtek be a hatvanhét esztendeje elhurcolt, túlnyomórészt halálba deportált zsidó vallású, vagy csupán származású félmillió vidéki honfitársunkat gyászoló holokauszt emléknapok. A médiában hírt adtak róla, hogy ezeken kik vettek részt, és kik nem, és kivonatosan, hogy hol milyen beszédek hangzottak el. Az elárvult zsidótemetőkben rendezett holokauszt-megemlékezések jelentős részén, a kevés öregecske túlélő és a maradék leszármazottai mellett többnyire személyesen megjelent az adott város polgármestere és számos keresztény-keresztyén felekezet képviselője. Tudomásom szerint azonban csak a Hit Gyülekezet újjászületett fiai és lányai jelentek meg demonstratívan, nagyobb számban, és szinte csak a hites lelkészek-pásztorok részéről hangzik el, mondhatni minden esztendőben őszinte bocsánatkérés az áldozatoktól. E fiatalemberek a zsidó-keresztény kinyilatkoztatás igéire hivatkozva kérnek bocsánatot őseik, felmenőik nevében, hogy az adott körzetben is összeszedtek és haláltáborokba hajtottak, nemre és életkorra való tekintet nélkül minden olyan magyar embert, akinek a nagyszülei között akár csak egyetlen zsidó származású akadt. Köztük rengeteg gyereket. Bocsánatot kérnek annak ellenére, hogy ez a nemzeti tragédia mintegy negyed századdal korábban következett be, mintsem egyáltalán megszülettek. Teszik ezt újra és újra azért, mert röstellik, hogy elődeik egy része (nyilasként, csendőrként, közhivatalnokként vagy éppen politikusként) ebben a gyalázatban tevőleges részt vállalt, vagy csupán szó nélkül tudomásul vette a történteket, netán még az elrabolt zsidó javakból is részesedni próbált, és sajnos csak kevesen merték kockára tenni a maguk életét és biztonságát azért, hogy korábbi barátaikat, munkásaikat és munkáltatóikat vagy éppen boltosaikat, üzletfeleiket, az ártatlan üldözötteket menteni próbálják.
Miért hozom e körülményeket összefüggésbe a hétfői parlamenti eseményekkel? A botránnyal és a törvény elfogadásával? Mert aktuális háttérként kirajzolják azt a nemzetközi és hazai konstellációt, amelyben egybeesésük, egymásra rímelésük kiemelt jelentőséget nyerhet!
A több mint egy esztendeje kormányra került korábbi ellenzék végre-végre hiteles konzervatí középerőként nyilvánult meg, amikor kemény szavakkal határolódott el az éledő újnáci törekvésektől, s egyidejűleg zöld utat adott annak a Hit Gyülekezetének, amelynek hívő közössége és fiatal nemzedéke országszerte kész fölsorakozni a gyűlöletbeszéd elharapódzásával, a „kereszténységére" hivatkozó zsidóellenességgel, cigányozással, rasszizmussal szemben.
Márpedig ez rendkívül fontos. Sohasem szabad elfelejteni, hogy a holokausztot egy fokozatosan érvényesülő olyan kirekesztő, antiszemita hullám készítette elő hazánkban is, amely zsidó származású polgáraink mind több jogát vonta meg. A Felsőházban az egyházi vezetők is bizony megszavazták a legtöbb ilyen korlátozást, az egyetemek felvételi „zárt számától", numerus claususától az emlékezetes „zsidótörvényekig", többek közt a vegyesházasságok „fajgyalázásnak" minősítő tilalmáig. A zsidóellenes gyűlölködés beidegződését bizonyíthatóan előkészítette az a fajta álkeresztény vallási teológia és gyakorlat, amely a zsidók isteni kiválasztottságát az ú.n. „helyettesítő teológia" dogmái alapján, Jézus keresztre feszítését követően már kétségbe vonta, sőt az izraelitákat egyenesen istengyilkosnak „fajnak" állította be. Valójában ugyanis valaki vagy keresztény, vagy antiszemita.
Csak a bűnbánó keresztények – akik közé a hitgyülekezetesek is tartoznak – tudják és vallják, hogy a Jóistennek a zsidósággal és Izraellel örök terve van, s az emberiség boldogabb jövője elképzelhetetlen a zsidóság „kihagyásával", vagy éppen ellenükre. Így a modern Izrael csodálatos újjászületését, a zsidó nép összegyülekezését az ősi Erecben is a tanachi, ószövetségi próféciák biztos beteljesedése jelének érzékelik és értékelik, és ma nincs szilárdabb külső őrzője az egységes Jeruzsálem falainak sem, mint az igazi kereszténység. De magyar hazafiakként is tudatában vannak a zsidóság pozitív szerepének a történelmünkben, a gazdaság és a kultúra fejlesztésében egyaránt. Ezen túlmenően azonban azt a Mózes által közvetített isteni figyelmeztetést tartják tiszteletben mindenekelőtt, hogy aki Izraelt áldja, az áldott lesz, aki pedig átkozza, azt az Örökkévaló is átkozza és megbünteti - még utódaiban is. Azért imádkoznak tehát szüntelenül, és ezért irányul szinte minden cselekedetük arra, hogy Magyarország kimeneküljön a korábban kiérdemelt átkok hatalma alól, és az áldott, virágzó nemzetek sorába emelkedhessen.
A Parlamentben 11-én rendre utasított Jobbiknak, a Sátán által megtévesztett újnyilasoknak, Hitler és Szálasi mai követőinek, a Horthy-éra visszahozására törekvő turulistáknak, a zsidózva és cigányozva masírozó jobbikosoknak tehát nincs ma hazánkban keményebb és következetesebb ellenfelük az őszintén megtért, Szentlélek vezette, odaszánt keresztény embereknél, fiataloknál. Így erősíti egymást az ülésszak általam kiemelt két fontos eseménye.

Szóljon hozzá!


Video rólunk 1. rész

Video rólunk 2. rész

Video rólunk 3. rész