1. Skip to Menu
  2. Skip to Content
  3. Skip to Footer>

Régi bestseller szivárványköntösben

 

Azt hiszem, nem tévedek, ha azt mondom, hogy a világ legtöbbször és legnagyobb pédányszámban megjelent könyve az egymásba ölelkező Ó- és Újszövetség, a Teljes Biblia. Az már más kérdés, hogy ki minek tartja: szent kinyilatkoztatásnak, vagy pusztán párját ritkító kulturkincsnek, ki milyen jelentőséget vagy tekintélyt tulajdonít neki, s hogyan értelmezi vagy magyarázza, netán negligálja. Ahány ember, akár annyi olvasata is lehet, de az aligha vitatható, hogy az emberiség sorsára semmihez sem hasonlítható hatást gyakorolt és gyakorol mind a mai napig. A hithű zsidóság, akik között szinte kezdettől fogva alig akadt írástudatlan, a Könyv népe a Tóra meg a Próféták héber vagy arám nyelvű tekercsekre jegyzett fejezeteit Mózes óta mind a mai napig élete alapjának tekinti, s olyan Tökéletes Törvényként tanulmányozza, ami csaknem minden életviteli döntését meghatározza.
Az Újszövetséggel kiegészült Evangélium görögül és latinul rajzolt fóliáit a harmadik századtól kezdve gyakorlatilag már csak a papság, a klérus böngészhette, nem utolsó sorban azért, mert a világi hatalommal összefonódott politizáló egyház a közös privilégiumuk megőrzése érdekében hosszú évszázadokon át kifejezetten tartott a leírtak szó szerinti követésétől, sőt eretnek törekvésnek minősítette, hogy a Kinyilatkoztatásokra épülő Szent Szöveg avatatlan kezek birtokába kerüljön. Ezen a „szellemi befalazáson" aztán csak a gyökerekhez való vissza igyekvés reformációs kezdeményezései és a könyvnyomtatás fölfedezése tört rést, sajnos nem kevés véráldozat árán. Ám a pogány kultuszok jórészét is rendre beszippantó, átmentő és átkeresztelő, vagy éppen kegyetlen farizeussággal törvénykező hagyomány hordaléka alól csak elég keservesen sikerült kiásni a Teljes Evangélium szabadító és tényleg megváltó örömhírét, s az bizony – noha azóta fokozatosan s az utóbbi évszázadban már mind viharosabban terjed – máig sem szabadult meg tökéletesen az álkeresztény emberi spekulációk és zsinati határozatok gúzsaitól, fogságából. Többek közt az emberlét bizonytalanságaiból erredő gyötrő szorongástól, ami miatt sokan még mindig képtelenek felemelni a szemüket a keresztre feszített Krisztus szenvedéseiről a győztes és dicsőséges Megváltónk mindnyájunkat szerető és magához emelni törekvő, szikrázó fényességére, és megragadt valamiféle melankóliát árasztó, sivár temetői hangulatban. Ennek egyik szemmel látható, külső jele a Bibliák túlnyomó részének gyászosan fekete borítója, mondhatni reverendája.
Ezért üdvözlöm kitörő örömmel a Könyvek Könyve csodálatos Károli-fordításának napjainkban történt új megjelenését (Patmos Kiadó, Budapest, 2011. szeptembere) a szivárvány teljes spektrumában, pirosban, kékben, zöldben és fehérben egyszerre, mert így már a külsejében is emlékeztet mindenkit, aki rápillant, hogy a diadalmas győztesek közé tartozhat, ha akarja, ha kezébe veszi, és ha képes annak üzenetét még a szívébe is fogadni, mert a szivárvány vidám színei – a Kinyilatkoztatás szerint – a Teremtő és a teremtett világ diadalmas, örök szövetségére emlékeztetnek a vízözön óta, immár örökkön örökké.

Szóljon hozzá!


Video rólunk 1. rész

Video rólunk 2. rész

Video rólunk 3. rész