1. Skip to Menu
  2. Skip to Content
  3. Skip to Footer>

Egy a békemenetből

Ha erőm engedi, talán ott lettem volna én is a szombati felvonuláson. Sok mindent látott-megélt, rengeteget csalódott, de újra és újra reménykedő vénemberként, bizony. Bár a történelem jó néhányszor rácáfolt már a reményeimre. Legutóbb talán akkor, amikor a korábbi tehetséges miniszterelnökünk Öszödön próbálta gyerekes dühvel, nyers őszinteséggel szétcincálni a hazánkat rendszeresen ámokfutásba szédítő-kergető illúziók ígérgető varázslatát, de aztán – a sors fintora – az „ország hazudozójaként" bukott bele az eleve elvetélt tervébe. Mert a felséges népkirály sehogy sem akarja beismerni, hogy meztelen és mennyire esztelen, megvezethető. De most, Brüsszelben és azóta újra, még inkább, többször is felcsillant előttem a remény, hogy az ország mai kapitánya végre stabilan megvetette a lábát az imbolygó hajóhídon, s már tényleg túl van a „romantikus indiánregényeken, de még a Tenkes kapitányán is". Hát igencsak ideje, hogy igazi államférfivé érjen 2012-re, aki a politikáját a kompromisszumok művészeként tudja már a haza érdekében hozzáigazítani a változó körülményekhez. Talán képes már legyőzni a hízelgő mamelukjai által felhizlalt konokságát, amellyel lassan két éve szegül szembe szinte az egész világgal, vagyis hogy mégis sikerrel tudja levezényelni viharba került hajónk megkerülhetetlen irányváltását, és nem futunk ugyanúgy zátonyra, mint a közelmúlt olasz Titanicja.
Decemberben jelentette meg az Egyházfórum című folyóirat a sokakat megdöbbentő, eddig konkrét válaszra nem méltatott nyílt levelemet Orbán Viktorhoz azzal a címmel, hogy „Viktorból akár Pál is lehetne még", s ebben pozitív pálfordulásra biztattam azzal az óvatos reménykedéssel, hogy valamilyen zsidó-keresztény bölcsességre jutva mégiscsak egyértelműen szembe tud fordulni a szélsőjobb zsidózó-cigányozó ultranacionalizmusával. A brüsszeli próbát követő higgadt megnyilvánulások, ebben a reménységben erősítettek meg. Az sem zavar benne, hogy amikor a merész fordulattal bölcs megegyezésre kész új elképzeléseit többnyire győzelmi jelentésként fogalmazza meg, hiszen valóban, önmagunkat, saját hiúságunkat legyőzni a legnehezebb s a lehető legnagyobb dicsőség.
Némi kétséget támaszt ugyan bennem, hogy a kormánypolitikát támogató békemenet célt tévesztő transzparensei még Orbán korábbi „szabadságharcát" biztosították hívei szolidaritásáról, de az kétségtelen, hogy ez az impozáns szimpátiatüntetés már a bölcs, békülékeny nyilatkozatok elhangzása után került megszervezésre. Őszintén kívánom, hogy a szemünk előtt megérő államférfinek, a politizálás művészeként sikerüljön ezt a nemzeti felbuzdulást is a fordulat nehéz manőverének szolgálatába állítani. Mert a páli bölcsesség most a korábbi harcias hangvétel és törvénykezés korrigálását s a demokratikus ellenzékkel való összefogást diktálja, mindnyájunk jól felfogott érdekében. Csak ez lehet az útja annak, hogy az ország hajója végre békésebb vizekre legyen kormányozható.

 

Szóljon hozzá!


Video rólunk 1. rész

Video rólunk 2. rész

Video rólunk 3. rész