1. Skip to Menu
  2. Skip to Content
  3. Skip to Footer>

Zsidózni =(?) „magyarozni”

(a Bartus – Stumpf, Kerényi – és Köves asszóhoz)
Nem véletlen az alcím furcsa névtagolása, ugyanis a második és harmadik közszereplőt sorolhatom közös politikai klubba, az elsőről és a negyedikről viszont semmiképp nem beszélhetek párosként. Sajtóviadaluk okkal keltett figyelmet. A főcímbe emelt magyarozást azért zártam idézőjelek közé, mert személyes történelmi tapasztalataim alapján berzenkedem a „Kárpát-medence egyetlen igazi államalkotó népe" fennhéjázóitól. Hiszen míg a határon túl, ahol honfitársaink kisebbségi létben élnek, s olykor többféle konkrét hátrány sújtja őket, a magyarságvédelem igénye valós, addig idehaza, minálunk e magatartás értelmetlen, fölösleges kuruckodás. A hazai „magyarságvédők" akár Ady Endrét is perelhetnék a magyar ugar és maradiság ostorozásáért...
Miről is vitáznak valójában a prominens személyek? Bartus László az Amerikai Népszavában, a „Bajnai jelenség" apropóján a „keresztény" antiszemitizmus, mindenekelőtt a római egyház dogmáinak és gyakorlatának holokauszthoz vezető sok évszázados felelősségéről, s annak politikai-állami vetületéről mond nem kevesek véleményével egyező ítéletet. Semmi olyat nem állít, ami a II. Vatikáni Zsinaton a katolikus egyház önkritikus, reformista vezetői már évtizedekkel korábban meg ne fogalmaztak volna, amikor a világtragédiához vezető téves döntéseikért s az idősebb testvér cserbenhagyásáért a zsidóságtól őszintén bocsánatot kértek. Stumpf András azonban, a Heti Válaszban a katolicizmus felelősségét egy mesteri parafrázissal teljesen eljelentékteleníti és a bartusi okfejtést vádolja kirekesztéssel, aztán e manőverre az ATV-nek adott interjújában Kerényi még rá is erősít, amikor a zsidózás és a magyarságot sértő „magyarozás" közé lazán egyenlőségjelet tesz. Ráadásul Stumpf, álláspontját nemhogy utóbb korrigálná, válaszában ismét sorompóba szállt: megpróbálta igazolni magát Köves Slomó rabbi jogos kritikájával szemben, ám érvei újra kipukkantak. Kövesnek ugyanis vitathatatlanul igaza van, amikor azt állítja, hogy „Magyarországon a katolikusokat senki sem irtotta ki, és ez a veszély az ország katolikus többségét nem fenyegette soha a magyar történelem során. A zsidóságot azonban igen."
Ugyanakkor Stumpf András „tréfás" ötlete egy „zsidóellenes párt" létrehozásáról az én fantáziámat is felpörgette. Felidézte bennem egy, különben ezzel éppen ellentétes, ám szintén paradox korábbi javaslatomat. Decemberben jelentette meg az Egyházfórum című folyóirat a némelyeket megdöbbentő, egyébként mind ez ideig konkrét válaszra nem méltatott nyílt levelemet Orbán Viktorhoz (címe: Viktorból akár Pál is lehetne még), s ebben – miközben a zsidókeresztény erkölcsre alapozó Pártfórum igényét-lehetőségét vizionáltam – mindenekelőtt a miniszterelnököt bíztattam pozitív pálfordulásra azzal az óvatos reménykedéssel, hogy a jelenlegi kritikus helyzetben talán mégiscsak egyértelműen blokkolhatná a szélsőjobb antiszemita-cigányozó ultranacionalizmusát. A brüsszeli tárgyalásain kinyilvánított újkeletű higgadtsága legalábbis ennek lehetőségét ígéri számomra. Momentán az sem zavar, hogy Orbán Viktor a már megegyezésre kész, és szinte minden lényeges tekintetben saját magának is visszavonulót fúvó új elképzeléseit – szokásához híven – győzelmi jelentésként fogalmazza meg. Mindannyian tudjuk, önmagunkon, saját hiúságunkon felülkerekedni a legnehezebb s a lehető legnagyobb dicsőség. Csak sikerüljön neki önmaga legyőzése. A nemzet sorsa a tét.

Szóljon hozzá!


Video rólunk 1. rész

Video rólunk 2. rész

Video rólunk 3. rész