1. Skip to Menu
  2. Skip to Content
  3. Skip to Footer>

Pár perccel éjfél előtt: JANCSI

 

A nagybácsim. Apukám öccse. Perceken belül 84 éves. S mivel íróember, úgy gondolom, talán a legjobb ajándék számára, ha leírom, hogy él ő az én fejemben.

 

Ha jók az információim, Elza nagymamám, az ő édesanyja nagyon sokat kellett ügyeskedjen a világrajöttéért, igencsak váratott magára, de aztán végre hét évvel az első gyermek, Pista után befutott másodikként. Még idilli gyerekkorát idézi az a családi legenda, melynek során ellátogatott bátyjával és szüleivel a Berek-be, ahol a medencében véletlenül vagy vagányságból ráugrott majdani anyukámra, aki kis hijja, hogy meg nem fulladt nyolcévesen, s igy ha áttételesen is, de majdnem meg sem születhettem miatta. Na de szerencsére nem lett nagyobb baj, kislány-anyukámat kimentették a vizből, lehet, hogy szegény kisfiú-nagybácsim nem úszta meg pofon nélkül, de hogy utána még annyi egyéb pofon is érje az életben, azt tényleg nem érdemelte.

Kezdődött azzal, hogy 12 évesen meg kellett válnia rajongva szeretett bátyjától, Pistától, az én majdani apukámtól, akit a szülei 19 évesen kiküldtek egyetemre Palesztinába, mivel Pesten továbbtanulásra akkor már a zsidótörvények miatt nem volt lehetősége. Későbbi kapcsolatukat is nyilván befolyásolta ez a korai elszakadás.

Sok történetét hallottam, lenyűgöző visszaemlékezéseiben olvastam zsidósága miatti gyerekkori meghurcoltatásáról, kizárás a cserkészek közül, aljas csendőr-csapda, apja, anyja és őmaga német lágerbe kerülése, ahonnan sajnos édesanyja, az én soha meg nem ismerhetett nagymamám már nem tért vissza, őt pedig 17 évesen 30 kilósan súlyos tüdőbetegen a hátán cipelte haza édesapja, az én drága Jóska nagyapám. S nem hiába vállalta az emberfeletti küzdelmet kisebbik fia életéért, mert az emberi roncs-állapotból 2 év alatt Jancsi felgyógyult, és ragyogó fiatalemberré erősödött, mint azt a néhány megmaradt fotó is tanusítja, bárcsak anyukája láthatta volna! Sok minden másképp alakult volna a sok szörnyűséget átélt, érzékeny lelkületű kamaszfiú életében, ha ott van mellette szépséges anyukája, aki biztosan nagyobb józanságra intette volna a háborút követő években.

Szabad, naív, lelkes hittel, gimnazistaként lépett a politika kíméletlen porondjára, és sokáig nem vette észre, hogy mindaz, amiért ő lelkesedik és agitál, amiben hisz, az nem a valódi szabadságot és nem igazán jó célt szolgál, pedig akkor ő még ezért az eszméért, majdnem az apjához és bátyjához fűződő családi kötődését is kockára tette, annyira akarta hinni annak igaz voltát, s annyira akart végre tartozni valahova. Persze nem akarta ő veszélybe sodorni őket, csak magát távoltartani a terhes rokonságtól, de hiába, mert még ez sem segitett, túlságosan úrifiú volt ő abban a közegben, no meg ha jól tudom, a szeme is kinyilt, aminek nagy kiábrándultság lett a vége.

1956-ot már forradalomként élte át a Petőfi-körben, s ezt követően feleségével Katikával és két kisfiával Tatabányára költözött, ahol nagyapával és édes pótnagymamámmal Gyöngyivel többször meg is látogattuk. Egyetemista koromban nagyon büszkévé tett, hogy megmutatta nekem remek irásait. A hetvenes években már csepeli lakos volt, és rendszeressé váltak a szerdai ebédek Pistával a belvárosban, próbálták bepótolni az elvesztegetett éveket.

Marvin c. könyve avatta őt igazán íróvá, s attól kezdve rendszeresen jelennek meg jobbnál jobb publicisztikái.

Kezdetben irodagépszerelőként dolgozott, mignem elvégezve a vonatkozó egyetemet, szociális munkásként alkoholistákkal kezdett foglalkozni, s lett tudtommal a magyarországi alkohol elleni küzdelem egyik jelentős vezéralakja. Úgy vélem, sokan köszönhetik neki kijózanodásukat. E munkája során hozta össze a sors a Hitgyülekezettel, melynek Katikával együtt lelkes tagja, s ahol végre meglelte a várvavárt és oly nagyon keresett közösséget, amelyhez mindig is tartozni vágyott.

Fiaira, unokáira méltán büszke háromszoros nagypapa, sőt már egy 8 éves dédunokának is örvendezhet.

Sokszor emberfelettinek tűnő küzdelmet folytat komoly betegségekkel, a magáéval és Katikáéval, akit áldozatkészen ápol hosszú évek óta, kinek hű társa és kinyújtott keze. S az otthon pici szobájában szorgalmasan veri a computer billentyűit, skype-ol, és saját honlapjára tölti fel szebbnél szebb irásait. Hangja kicsit ércét vesztette, de szelleme és íráskészsége régi fényében ragyog. Az otthonban nagy szeretettel veszik körül őket bentlakók és alkalmazottak köszönhetően az ő jó természetének, még ma is kamaszosan csillogó szürke szemének, melyben ahányszor csak látom, felfedezni vélem az én 12 éve már olyannyira nélkülözött édesapám tekintetét.

Ifjúkori családja legfiatalabb tagjaként már mindőjüknél idősebb. Anyukája, Apukája, Pista bátyja rajtam keresztül is gratulál, s kiván CSUPA SZÉPET ÉS JÓT, s hogy ISTEN ÉLTESSE MÉG JÓ SOKÁIG!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Nagyon sok szeretettel jegyezte mindezt le unokahúga ÁGI

Hozzászólások  

 
0 #1 Fekete György 2012-08-04 14:51
Unokanővérem, Ági, igen szép és kifejezetten empatikus írással ajándékozta meg Apukámat. Ági, külön köszönöm Neked. Gy
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Video rólunk 1. rész

Video rólunk 2. rész

Video rólunk 3. rész