1. Skip to Menu
  2. Skip to Content
  3. Skip to Footer>

Elsőszülött fiam, Fekete György bensőséges köszöntése

Kedves Testvéreim a Hitben, drága Barátaim! Nagy örömömet hadd osszam meg Veletek.

Ma 61 esztendeje, hogy az Örökkévaló megajándékozott Bennünket, Kati Páromat és engem, első fiúnkkal, Györggyel, a mi Gyurikánkkal. (Aztán másfél évre a következővel, Mátyás-Matykónkkal, aki ugyanolyan drága nekünk, ám ő novemberi lévén, most még anyukája méhében szunnyad...).

A már porcukor-fehér szakállú, ezüstös hajú, nyugalmazott történelemtanár és mentálpedagógus Gyurikánk életútja és tavaszt köszöntő születésének ideje már-már egybeesni látszik.

1951. március 10. Néhány éve, hogy túl voltunk a Gonosz leggyilkosabb és legocsmányabb próbálkozásán, a fasizmuson, s új világot építünk. Igaz, tönkreteszik ezt a magunk gyarlóságai, főleg az Úrtagadásaink... Ám az Ő kegyelméből, jó is jócskán maradt erőfeszítéseink hozadékából. Hiszen összes jelen nyomorunk dacára túl vagyunk a feudalisztikusan és barokkosan kapitalista úri Magyarországon. Ezt a – fogyatékosságaival együtt is – élhetőbb világot fenyegetik ma ismét a kígyótojásukból újra kikelt ordas eszmék. Sajnos nem kevesen behódolnak ezeknek, s hagyják magukat becsapni általuk.

A mi Gyuri tanár urunk meg úgy teszi értelmessé, közösségszolgálóvá nyugdíjas létét, hogy szembeszáll a hazai neonáci-újnyilas őrülettel. Immár két esztendeje  érvel, küzd lankadatlanul a fasiszta-nacionalista fertőzöttséggel, antiszemitizmussal és romagyűlölettel, az internet porondján (is). Miután (publicista kismesterként és a mentálpedagógia alapítójaként) megmérette magát a nyomtatott újság-, folyóirat- és könyvkiadás birodalmában, kilépett a leginkább emberpróbáló kommunikációs csatatérre, ahol „közblogolva" a névtelenség és a virtualitás felelősséghiányos rejtekéből terjesztik bűnbakállító nézeteiket az újfasizmusba így vagy úgy sodródott polgártársaink. György fiúnk ezek ellen vette föl a kesztyűt (elsősorban a NOLBLOG felületén), meg nem inogva akkor sem, ha az eszelősség akár rókamódra jelentkezik is. Szembesíti e szerencsétlen, ám még jóhiszemű, vagy már céltudatos martalóccá aljasult új-rohamosztagosokat rettenetes eszméikkel. Azt is leleplezi (kevesen csinálják rajta kívül!), amikor ártó agitációjukat úgy végzik, hogy – a tételeikben, lózungjaikban – magukat demokrataként, liberálisként, konzervatívként, sőt alkalmasint baloldaliként tüntetik föl.
Fiam publikus törekvései központi céljának azt tűzte ki, hogy a legkülönbözőbb megközelítésekkel oldja azt az idegenkedést, illetve elutasítást, amely a holokausztra való hiteles emlékezést nem kevés embertársunkban – különösen a tárgyalt, szélsőjobboldali eszmékkel fertőzött gondolkodásúakban – övezi.

Nekem, az apának, mint Jézus segítségével zsidóságához is visszatalált valakinek, külön örömömre szolgál, hogy e munkásságát nemcsak harccal, hanem jó szóval, figyelemmel, beleérzéssel és nagy-nagy türelemmel végzi. Nem megrettenve a nyílt ütközésektől sem. Ilyenkor hasonló a mesebeli hétfejű sárkány szuper változatához, amelynek minden levágott feje helyébe másik nő (amíg szíven nem szúrják). György fiam kudarcokat is jócskán megél e küzdelemben, ám amint kiütik kezéből a kardot, markában ott a következő, fejében pedig az újabb nemes fortély. Legutóbb például, magukról megfeledkezettek egész csordája rohant rá, még bennünket, családját is szidalmazva („bloggerbátorság"). Nem sokan fogták pártját. Mégis állta a sarat, mert az igazi, a legfőbb pártfogó, az Úr támogatja, hiszem. Hallelúja!

Itt kanyarodok vissza Gyurink születési ideje, pontosabban, születésének hónapja és a sorsa közti összefüggésre. Ahogy a március elparancsolhatatlanul felkel az óévet képviselő tél ellen, hozva mindig új reményeket és beteljesüléseket, Fiam ugyanígy lázad megint és megint a hazugságok, az igaztalanságok ellen. Egész életében. Persze követett el ő is hibákat (talán bűnt szintén, de sohasem akarattal), azonban életútján végignézve – büszke vagyok rá! Testvéreim-barátaim, keressétek csak az internet böngészőjében, hogy „Fekete György mentálpedagógus", s megértitek apai jóérzéseimet.

És most közvetlenül hozzád szólok, időközben velem együtt megidősödött Gyurikám!
BÜSZKE VAGYOK következetes kiállásodra a Gonoszság ellen. Támadott az bárhol is. Hogy nem kapituláltál akkor se, amikor többszöri rák- meg érbetegség képében fizikumodat pusztította, s hogy most se térdelsz le, amikor mindegyikőnket fenyegető fasiszta fenevadként jelenik meg. Fiam, bátrabban viselkedsz, mint annak idején mi tettük, bár ki tudja, ha megint olyan pusztító áradatban törne rá a Gonosz a magyarországi zsidóságra, akkor hogyan élnéd meg az igazi, halálos fenyegetést, ám az is tény, hogy a nagy félelemhez a kis borzadályok kövezik ki az utat.
Külön büszke vagyok arra, Fiam, hogy a nyomorúságaidból is csak jót alkottál, hiszen egy új tudomány kigondolója és megalapozója-elismertetője vagy, ahogy te nevezted el, a mentálpedagógiáé. Meg – szerintem – történelemtanárként és közpolgárként is jegyeznek téged.
Bocsássd meg nekem, hogy szülő voltom miatt azért féltelek is. Valódi félnivalónk ugyan nincs, hiszen igazi, Közös Szülőnk végül csak nem engedi győzni a Rettenetet.
Öröm, hogy megszülettél, öröm a valóságod. Az én életem is boldogabb a te réveden. Élj sokáig, lelked maradjon szilárd, az egészség pedig költözzön vissza a testedbe. Salóm!

Teremtőm, Világok Ura! Egykor, häftlingként alig-alig reméltem, hogy túlélem a Felfoghatatlant, s lesz egyáltalán saját családom. Köszönöm Neked és Egyszülöttednek, hogy megmentettél, s ráadásul adtad feleségemet, két fiamat, sőt végtelen kegyelmedben vissza is fogadtál – Magadhoz!
Ámen.

Hozzászólások  

 
+4 #1 Fekete György 2012-03-10 19:58
Drága Apukám! Életem legszebb születésnapi ajándékát adtad ezzel nekem. Köszönök mindent, a sok-sok szeretetet, gondoskodást és tanítást, szóval mindazt a jót, amit kaptam tőletek, Anyukától és Tőled.
Jó, hogy vagyok, s ezt Nektek köszönhetem!
Köszönöm a Teremtőnek, hogy eljuttatott minket ide! És köszönöm Testvéreidnek, hogy segítenek-gondo znak Benneteket. És ugyanezt köszönöm testvéröcsémnek , Matyinak is. Hogy nem rójátok fel nekem, miért nem tudok krónikus testbajaim és földrajzi távolságom dacára is kézzelfogható támogatást nyújtani nektek...
Áldja meg mindegyikőnket az Úr!
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Video rólunk 1. rész

Video rólunk 2. rész

Video rólunk 3. rész