1. Skip to Menu
  2. Skip to Content
  3. Skip to Footer>

Anyukabúcsúztató

Édesanya!

 

Köszöntelek, mert átkerültél abba a világba, amely – sokak reménye szerint – teljesen mentes a Gonosztól.

Drága Anyukám!

Nagyon szeretlek. Szeretni foglak, amíg csak egy csepp lehelet van bennem.

Hadd mondjam el Neked, ahogyan szeretlek – unikális. Ami Hozzád vonz/köt a legszilárdabb, a legmegrepeszthetetlenebb, a legkikezdhetetlenebb, a leginkább ellentmondás nélküli szeretet bennem – hasonérzéseim közül.

Soha nem feledem, hogy szeretetedet sok-sok türelemmel és segítőkészséggel ötvözted – számomra is. Amilyen megértő makacssággal tanítottál megbirkózni az írás/olvasás megtanulásával (nekem mindkettő kemény dió volt). Csupa jóság hangoddal és varázserejű kezeddel bíztattál-vezettél az ákombákomok birodalmában. Garmadával sorolhatnám az efféle példákat életem későbbi részeinek buktatóiból. – És akkor ez az asszony, fakadok ki, már csak egy doboz hamu?!!

Engedd meg, Anyuka, hogy most közvetlenül az Örökkévalóhoz forduljak, Rólad szólva. Kérlek, tedd meg, hogy jelzel a lelkemnek, amennyiben ennek során bármi olyan hagyná el számat, ami szerinted ez alkalommal nem helyénvaló... Előre is köszönöm, hogy ezúttal is óvsz.

Örökkévaló!

Két érzelmemről vallok Neked.

Az első, mivel ilyen helyzetben (végső búcsú szülőtől) mindenkit kikerülhetetlenül sújt, tulajdonképpen semmi rendkívülit nem tartalmaz. Természetes bánat, szomorúság – a földi lét végén.

A második érzés azonban, Uram, már igen keserű és egyedi.

Amikor készültem ide, azt terveztem, hogy perelni foglak. Miként egyik nevezetes fiad, akihez képest én senki és semmi vagyok – Jób. Ám megtapasztalván itt nem kevés, nagyon tisztességes embertársamat, telis-tele feltétlen ragaszkodással Hozzád, úgy döntöttem, beérem azzal, hogy megkérlek, engedj kérdezni tőled, engedd, hogy faggassalak.

Arról van szó, azt érzem-gondolom mélységes igaztalanságnak, hogy Anyukámat, ezt az átlagon felülien szelíd, soha nem agresszív, egész életében jámbor (de nem együgyű, sőt a világ jobbításán szüntelen fáradozó!) asszonyt, miként a búcsúztatói értesítőben fogalmazni kényszerültünk, hosszú, egészen pontosan, nyolc év ágyba-székbe merevedést jelentő szenvedés után vetted Magadhoz. Miért, Uram? Megérdemelte Ő ezt a nyolc évet?! Ő, akit már kislánykorában rengeteg szenvedés (is) ért, ráadásul közeli szerettei némelyikétől, mégse állt semmiféle módon bosszút, nem melengette az elégtétel jogos vágyát, hanem – ellenkezőleg – az őt megsebesítők iránt szintén tiszteletet nevelt belénk, fiaiba.

Hadd idézzem szabadon egy másik fiadat, prófétáid egyikét, Jechezkélt (Ezékielt), Uram. Az anyák ették az egrest, s lányaik foga vásik bele?

Hát ez, megmásíthatatlan törvény?

Köszönöm, Uram, hogy beszélhettem.

Köszönöm, Anyuka. Nyugodj békében!

Gyuri fiad

 

Szóljon hozzá!


Video rólunk 1. rész

Video rólunk 2. rész

Video rólunk 3. rész