1. Skip to Menu
  2. Skip to Content
  3. Skip to Footer>

Apa

Ágyékából származom. Apa, papa, papka, apuka, édesapa. Mikor hogyan hívta elő belőlem szólítását az éppen adódó alkalom.

 

Írt-beszélt már nem keveset. Folyton kereste, hogy a tiszta ügyek minél kevesebbet vétő tolla, minél hitelesebb szócsöve lehessen. Mégis ez új hang. Régóta keresett, végül meglelt hangja. Fura paradoxonja a sorsnak, hogy ezt a letisztult, kibölcselkedett, egy egész élettel megszenvedett hangot a torokrák műtét susogó suhogásával adja elő. 

 

Kérem szépen, tekintsünk most el a hajlott kornak betudható némely pontatlanság beszámításától (olyanokétól, mint Frigyes porosz császár a XIX. században és hasonlók). Tegyük félre a különböző vallási közösségekkel szembeni esetleges kritikai fenntartásainkat is. 

 

Figyeljünk inkább arra, hogy van itt egy ember, aki keresetlenül, a teljes lemeztelenedés kockázatát vállalva megmutatja... Mit is? Nem egyszerűen a vele megesett történéseket, mint számos irodalmi veretű munkájában vagy korábbi beszélő megnyilatkozásaiban. Hiszen író, bár nem jutott tovább a kisregény és a novella műfajánál. Igaz, ugyanakkor fabrikált tucatnyi esszét, újságcikket meg rengeteg oktató-módszertani, no meg a kóros függések előfordulásainak okaiban és terjedésük mikéntjében kutakodó munkát, felszabadítandó a szenvedélybetegségek rabjait. Ezúttal azonban megint - legalábbis az ő szemszögéből - valami újra tör. 

 

Igyekszik megfogalmazni, hogyan viszonyul ő maga saját, majd teljesen végigvitt életéhez, nyolcvanöt évéhez. Tanulságokat is megkísérel levonni, mégpedig úgy, hogy átadhassa veszedelmekből okosodását a nálánál fiatalabbaknak. Különösen az önállósággal (vagy annak látszatával) most ismerkedő korosztályoknak. 

 

Talán végre nem bálványozva látom apámat. Mit akart ő? Mire vágyott magára eszmélésétől ez idáig? Tulajdonképpen semmi egyedit. Semmi különleges után nem sóvárgott, ám a sors különlegesen sújtotta. Mert zsidó. Lelki békéjét megadó Jézus-hitébe is a rohadt antiszemitizmus terelte be (mondom én). 

 

Természetes vágyainál fogva. 

 

Mindig szeretni és szeretve lenni akart. Közösségben élni, mégpedig hasznot hajtva, legyen az családja vagy annál nagyobb, a kinti világban.

Kétségtelen, ő szintén tévedett-vétkezett nemegyszer (el is ismeri). Ellenben bosszú érzésének soha nem engedett (különben is ilyen indulat csak igen ritkán és rövid, gyors kifutással dúlt benne). Mindenkinek tudott, ma divatos kifejezéssel élve, új esélyt adni. Mindig kész volt a megbocsátásra és a bocsánatkérésre. 

 

Édesapa, be jó, hogy élsz! Főnix! 

 

Gyuri fiad 

 

Szóljon hozzá!


Video rólunk 1. rész

Video rólunk 2. rész

Video rólunk 3. rész