1. Skip to Menu
  2. Skip to Content
  3. Skip to Footer>

Kommentárok

Miről is van szó?

Nolblog, Leitmeritzifogoly, 2011. június 23.

A kollektív büntetés a közösséget érte. Voltak akik rejtélyes úton megmenekültek tőle. Különben nem lennénk itt” – többes szám első személyben fogalmazva (!), tehát valószínűleg zsidó emberként, e mondatokkal kezdi az emberi gonoszság nonpluszultráját, a múlt század holokausztját relativizáló megjegyzését a Nolblogon egy Fogel (vagyis Vogel) néven jegyző Madárka.

Hóha, Viktor! Hóha, Feri!

Győr, 2011. júniusában

                 Nem akarunk többé Pál utcai fiúk lenni
Nemrég könnyeztem meg újra a Molnár Ferenc emlékezetes regényéből Fábri Zoltán által megrendezett nagyszerű filmet, a Pál utcai fiúk-at. Ám érdekes módon, most homlokegyenest mást fedeztem föl benne, mint valamikor régen, fiatal koromban.

Nagyon Boldog Asszony

(Népszava, Vélemény, 2011 júniusában)

Kormányunk biztosan tudja, mikor mi kell nekünk. És merre meddig. Egyik szókimondójának a minap új ötlete támadt: egy új pirobetűs ünneppel akar meglepni bennünket. Nagyboldogasszony legyen újra munkaszüneti nap, mint az ántivilágban volt!

Attilát kérdem: Április Negyedike volt-e, van-e egyáltalán?

(NOLBLOG Mártírvédő és MEBAL 2011. április 4.)

Milyen nap is ez a mai, ez a némelyek által szimbólikusnak kiválasztott dátum, ami mostanság lassan már a feledés homályába merül? Bevallom, én nem szeretem az ilyen, mintegy vezényszóra forduló kollektív feledékenységet.

1944/2011. március tizenkilencedike

(Győr, 2011. márciusában)

Mentálpedagógus-történelemtanár György fiam "Mártírvédő" blogján találkoztam először idén ezzel a szennyes, szégyenteljes évfordulóval. Nyomban fölsorakoztam mögé.
...Bizony, emlékeztetni kell egymást a dicsőséges Március Tizenötödikét meggyalázó Tizenkilencedikére is, hogy egészséges lélekkel kikerülhessük jelen és jövő történelmünk buktatóit.

 

Szép öregség

(Győr, Kisalföld, 2011. március 14.)

Felnőtt fiaink szorgalmasan dolgoznak és rendszeresen ránk nyitnak. Hol az ajtót, hol a skype-ot, a már nagylány unokák is hasonlóképp, a legnagyobb öröm azonban, amikor Lilike dédunokánk vidít fel bennünket. Fiatal hittestvéreinket pedig nap mint nap láthatjuk, s pici gyerekeik képe a falról meg a képernyőkímélőről, hol innen, hol onnan mosolyog ránk. Egymást váltó izmos férfitesóink pedig estéről-estére azzal „szolgálnak" felénk, hogy félbéna páromat, a nővérek derekát kímélve, minden áldott este ágyba segítik. Sőt, a vasárnapi istentiszteletre is rendre eljutunk velük, mert fantasztikus ügyesen röpítik be Opelünk anyósülésébe, majd emelik ki onnan kerekesszékébe a helyszínen, a sztrókbénaságával hetedik éve küzdő, hős Katikámat.

 

Valami héjányzik a Magyar utcából…

(Győr, 2011. januárjában)

Kurzuspolitika helyett Zsidó-Keresztény Uniót!

Röstellem, hogy csak a Wildmann Jánossal egy hónapja készített Hétvége-interjú irányította rá a figyelmemet személyére – és az Egyházfórum című, független keresztény folyóiratára. Megdöbbentett, hogy az olvasottak mennyire rárímelnek az általam mostanában gyakran böngészett Giczy Györgynek, a KDNP korábban csúfosan kigolyózott vezetőjének a különböző fórumokon megjelent, meg az asztalfiók fogságából szabadulásra törekvő – és baráti szívességből átküldött – dolgozataira a keresztényszocialista mozgalom történetéről, no meg az azokból leszűrhető mai tanulságokra.

Mit kell tisztáznunk az igazi magyar-salómhoz?

(Győr, 2011. januárjában)

Barátságos, békességre késztető kéznyújtás

2010-ben a net számos fórumán, többek közt az egyéni és társadalmi mentálpedagógiával egyaránt operáló György fiam, a NOL Navigátorának oldalain élénk, alkalmanként már színvonalasnak mondható dialógus bontakozott ki Trianon és Auschwitz összefüggéseiről. Sajnos e vitákat némi durva, indulatos hordalék is szennyezte, de meggyőződésem, hogy nem adhatjuk fel a reményt, hogy együttesen mégiscsak sikerül kibogoznunk ezt a huszadik században lelkünkre fonódott gordiuszi csomót.

Kéz a kézbe!

(Győr, 2010 karácsonyán)

Fiatal testvéreim arra biztattak, hogy lépjek, sőt életem párjával együtt lépjünk bátran elébetek. Nyújtsuk ki felétek, a bennünket követő nemzedékeknek, mindenekelőtt a tinédzsereknek és a huszonéves korosztálynak a NET-en is a kezünket, ezeket a meg vénhedt, de meg nem lankadt eres kezeket. Hogy miért? Ennek legalább két oka lehet, gondolom én.

Lelki eredetű testi betegségek

(  Győr, 2010. áprilisa )

Európában szinte a legrövidebb élettartam a magyar népességre vár, és ezt a végzetet a rendszerváltás sem tudta megtörni. Márpedig akár szemet hunyunk fölötte, akár bevalljuk, káros és kóros italozási szokásaink jelentősen hozzájárulnak a halálozási statisztikánk ilyetén alakulásához. Az egykori küzdőtársak doyenjeként a jelen egészségpolitikusainak ajánlom figyelmébe dolgozatomat.

 

Két márciusi üzenet, vagy az emancipáció csapdája

( Hetek, 2009. április 1.)

Az egyik üzenet március 15-éhez kötődik. A másik március 19-éhez, amely napon 1944-ben a nácik totálisan átvették a hatalmat Magyarországon, s amitől kezdve gyakorlatilag elkezdődött az izraelita és – akár csak részben – izraelita származású honfitársainkkal való végső leszámolás, a halálba deportálásuk, vagyis a Mohácsnál nagyobb vérvesztességet okozó magyar holokauszt.

 

Isteni voltunk bizonyítéka ( 50 éves az alkoholellenes klubmozgalom)

( Hetek On-line, 2009. május 6.)

Hasonló címet adott jubileumi száma vezércikkének az alkoholizmus ellen küzdő közösségek (jelenleg: AE-Klubszövetség) patinás folyóirata, az AE-Klubhíradó. Rendszerváltás ide, rendszerváltás oda, a piamétely – a huszadik század Morbus Hungaricusa – ugyanúgy tizedeli a javakorabeli népességet, főleg a férfiembereket, apasztja népünket, és veri széjjel a családokat, mint az „átkosban", ha manapság kevesebb szó esik is róla hivatalosan, mint korábban. Az egymást váltó kormányok egyike sem akar vele foglalkozni, a „bal-„ és a „jobboldal" mind a mai napig csak abban vetélkedik, hogy melyikük zsugorítja még parányibbá a bajmegelőzés és gyógyítás-kikapaszkodás intézményhálózatát.

 

Akik szolidárisak Izraellel

( Hetek Online, 2009. 09. 01.)

Testvéri látogatás a maradék magyar zsidóság művelődési központjában.
A Révay utcai Bálint Házban, augusztus 8-án a Christian Friends of Israel (a CFI, vagyis Izrael Keresztény Barátainak) magyarországi rezidensei ezévben is megrendezték ismétlődő szolidaritási konferenciájukat – a Hetek online változatán közreadott előzetes program szerint. A tanácsteremben jórészt újjászületett keresztény férfiak és nők gyűltek egybe, hogy együtt imádkozzanak Jeruzsélem békességéért, s az ágak elkötelezettségét, háláját és szeretetét hirdessék a gyökerek iránt.

 

Alma - elgurulóban?

Hetek Online, Vélemény, 2009. decemberében és
Demokrata.info, 2012. májusában

Néhány ecsetvonás egy fideszes politikus portréjához

Hiszek benne, hogy a szeretet és a reménység mondatja velem az alábbi „apai" intelmeket. Balog Zoltán édesapjával, éppen húsz esztendeje, a rendszerváltás mámorában, együtt indítottuk útjára a sokszínű, mondhatni „népfrontos" Józan Élet Egészség- és Családvédő Szövetséget, egy új társadalmi kezdeményezést az alkoholizmus megelőzésére és megfékezésére. Ő is református lelkész volt, akárcsak a nevét örökölt fia. Szomorú lennék, ha a népi szólás vele kapcsolatban tévedne. Nem esik messze az alma a fájától? Csak nehogy lejtőre hulljon, s elguruljon - ki tudja, milyen messzire.

 

A történelmi egyházak – és Izrael

( Új Élet, 2008. június 1.)

Itt is, másutt is sok szó esik róla. Van, ahol szívből, őszintén méltatják, másutt némi késztetés nyomán, vagy éppen ki nem mondott, sanda hátsó gondolatokkal fűszerezve... Izrael barátai ugyanis ezekben a napokban ünneplik Herzl Tivadar Ősújországának, a léte szinte minden egyes napján háborúval, elpusztítással, terrortámadásokkal fenyegetett, de ennek ellenére az Örökkévaló kegyelméből mégis mind gyorsabban fejlődő, újjászületett Izrael Államának, a térség egyetlen demokratikus berendezkedésű nemzetének a 60. születésnapját.

Szívet melengető élmény

( Hetek, 2007. május 17-23.)

Széchenyi István Egyetem, Győr, 2007. április 27-e, kilenc óra harminc. Gyülekeznek az érdeklődők, a kilencvenfős előadóterem egykettőre megtelik egyetemi polgárokkal, a többségük diák. Van, aki már be sem fér, sürgősen átköltözünk tehát egy kétakkora hodályba. A pulpituson az „Európai tanulmányok a békéért és a globális tanulásért" nemzetközi együttműködési és kutatási program társintézményeinek, a bécsi, a besztercebányai és a vaxjői svéd egyetemnek az oktatói foglalnak helyet a felkért előadók körében.

 

A „függő játszmák" sakk-matt lépéséről

( Hetek, 2006. január 13-19-e és Klubhíradó, 2006. január-február)

Hasonló címmel jelent meg a november 16-i számban Sebestyén István riportja a noszlopi rehabilitációs otthonról, amelyben két tekintélyes szakember vall a szenvedélybetegség-függőségekből való megszabadulás nehézségeiről s a Rehabházban alkalmazott szigorú módszerekről. A megszólaltatottak igencsak lehangoló képet festenek a lakosság narkotikum-fertőzöttségéről, a problémamegoldás és konfliktuselviselés alacsony társadalmi kultúrájáról és a már bajba kerültek gyógyulási-szabadulási esélyeiről egyaránt, s úgy nyilatkoznak, hogy „a szenvedélybetegeknél is (többnyire csak) az életük végén derül ki, hogy valóban meggyógyultak-e".

 

Szembenézés

( Hetek, 2006. 02. 03.)

A cigányság felzárkózásában reménykedő „szimpatizáns olvasó" írta a legutóbbi számban, hogy ez nem megy „anélkül, hogy a cigányok szembenézzenek kultúrájuk azon elemeivel (nevezzük nevén: ez például a bűnözés), amelyek elviselhetetlenné teszik őket". Volna néhány megjegyzésem e közkeletű, de igencsak vitatható vélemény megfogalmazójához.

 

Jószándékom ellenére

( Hetek, 2006. június: Tihanyi Péter interjúja)

– Abban az izgalmas időszakban nőttem fel a VII. kerület flaszterén, amikor a zsidótörvények egyre szorosabbra húzták a kötelet a torkunkon. Apukám – öt elemije volt, de úgy viselkedett, mint egy iskolázott úriember – kiskereskedő volt, és nagy művész. Ugyanis tőke nélkül is tudott kereskedni. Még a csendőrökkel is csencselt. Textilárut, inget, írógépet, mindent, amit bizományba meg tudott szerezni, azt eladta a kuncsaftjainak hitelbe. Bízott abban, hogy akikkel üzletel, majd meg fogják menteni, ha sor kerül rá.

 

A „Hármak” sorvadó öröksége

Népszabadság, 2004. 02. 26.

Érdeklődéssel olvastam Palugyai István interjúját az USA Alkohológiai Intézetének tudományos igazgatójával, Kunos Györggyel (Az élvezetek közös útja, január 31.). Leginkább azonban az az aggasztó grafikon hatott rám, amely az alkoholizmus terjedésének ellentétes trendjét ábrázolta az Egyesült Államokban és Magyarországon.

Video rólunk 1. rész

Video rólunk 2. rész

Video rólunk 3. rész