1. Skip to Menu
  2. Skip to Content
  3. Skip to Footer>

Novellák

Álmok szélén

Nolblog Dédapák, 2013. március 4.

85.-en "meglepem...magam magam..."

A VAN S NINCS HATÁRÁN

Ijedtség / Puella Nostra /Szorongás / Szerelmem

Zsidóné

Népszava Szép Szó, 2013. március 2.

A párom az utóbbi években újra gyerek lett, s azóta már csak mint Zsidónéről, mintegy harmadik személyben beszél magáról, huncut humora tehát a régi. Nem sokat kell kéricsélni, hogy újra meg újra elcincogja sajátos, anyukás ritmusában, azon a mókás cérnahangján, hogy „Cirmos cica, hajj / Hová lett a vaj? / Ott látom a bajuszodon / Most lesz neked jajj!” Csak már toppantani nem tud hozzá.

 

Elvarázsolt kastélyom száztíz szobája

Ezredvég, 2012. november-december

Tessék, csak tessék, tisztelt publikum! – tárt kézzel terelek, már-már lapátolnék mindenkit befelé, a Csodapók, a Céllövölde meg a Liliputi Szinház szomszédságában, a hajdani városligeti Vurtsli főutcáján, cirádás kapum lépcsőbejáróján handabandázva, s már szinte részegen hadonászok. Igen, kérem, ez itt az én házam, az én váram, az én életem! Belépődíj nincs, nuku, mindenkit szívesen látok, tisztelt nagyérdemű! Méltóztassanak hát befáradni! Semmi sincs bezárva, sőt minden ki van tárva!

 

5 x 17

Győr, 2011. novemberében

Curriculum vitae – heppienddel
Írásaim többségében újra és újra nekilátok, s hol innen, hol meg onnan fogok neki sorsom elemzéséhez. Ebből számos ismétlődés adódik, sebaj, abban bízom mindig, hogy aktuális felbuzdulásommal sikerül jobban és jobban megközelítenem létezésem megértését.

Ziháló fohász

Ezredvég, 2012 március-április

Levegő után / kapkodok / pedig / mondani kéne / valamit még / valami fontosat / ami kikívánkozik / hányinger vagy étvágy / de már úgy tűnik / nincs rá idő / döngve bezárul / egyszer s mindenkorra / a kilincs nélküli / vasrácsos nagykapu / de lehet hogy ez se más / csak öregkori hablaty / puszta mesélhetnék / hadova / riadt félelem / gyermeki frász / jaj az elmúlás / ajvé.

Egy kis magánpanoptikum

Ezredvég, 2011. december

- apukám és a többiek -
Amikor a halálosra sikeredett végbélrák-műtétjére hetvenévesen kórházba vonult – "öcsikekor", ugye, az én mai szemszögömből –, akkor még ugyancsak stramm, derék ember volt, és sokmindennel, könnyen megnevettetett. Rá váró végső kalandját is, huncutul somolyogva, mindössze úgy konferálta be, hogy „Fiacskám, kaptam valami előjegyzés félét, lesz egy kis operáció-félém, de...

 

Tragédiáim értelme, haszna?

Ezredvég, 2011. augusztus-szeptember

 

Lengyel Lackó hirtelen halála volt az első. Az a titokzatos, tubercolosis galoppierendének suttogott hátborzongató gyerekvész, ami iskolakezdésre hipp-hopp elragadta közülünk, pedig a nyár elején még egészséges pirospozsgával indult a Balatonra az alig tizenkét esztendős duci gyerek. Ugyan miért?

Tűzben olvadó konokság

( Győr, 2009. februárja )

Most, hogy vigyorgó kis pofijával, szívdöglesztő gügyögésével és azzal az ingerkedő piros nyelvecskéjével, semmivel össze nem vethető ajándékként berobbant zűrzavaros világunkba Lilike, egy csapásra mindent és mindenkit felforgatott. Váratlan megszületésével még kicsi anyukájának, a táncikálás, a költészet és az üvegfestés hibrid művészlelkének, András legnagyobb leányának az egyetemi tanulmányait is képes volt félbe szakítani.

 

Hé, Bubám! - egyoldalú virtuális disputa

( Győr, 2009. januárja )

Én Drága Anyukaunokám, akinek a szárnya alatt már ott csipog, növekedik Arany Cucikánk is! Ugye, utam vége felé, rakéta sebességgel száguldva az űrben, sok mindent meg kéne még beszélnünk egymással? Pláne, hogy a sprintbe érve Te is mind sebesebbre veszed a hajtűkanyarjaidat.

Hátadra! Gerontex

( Győr, 2008. májusa )

Éjfél rég elmúlt, talán két óra is lehetett már, hogy végre visszafeküdhettem a vackomra. Lazán elnyújtózom hát a számítógépem miatt szerkesztőségnek becézett parányi szobám őrség-heverőjén, lassan már öt éve ugyanaz a gyűrt szörme borítja be, amit alkalmanként, hevenyészve kicsit eligazítok. A folyamatos őrszolgálatot nemcsak megszoktam, de bevallom, örömet is találok benne.

Hallod-e te, János

( Győr, 2007. márciusa )

-Hallod-e te, János, ne hajts már annyira, inkább parkolj le a kocsiddal, csillapodjál egy picit – döbbenek meg, a saját hangom hallatán, hiszen az ajkam szorosra zár. Értetlenül forgolódok, de ez menet közben nem éppen nyerő. Jobbra húzódok hát, a fékem radíroz, s engem a kormánynak dönt.

Határtalan vágyaim fohásza

( Győr, 2006. márciusa )

A megvénhedés mind erőteljesebben figyelmezetet az élettartamom behatároltságára. Noha igaz, hogy a kalandokba és kalandozásokba is bele lehet fáradni, az emberek többsége mégis megtorpan a szakadék szélén, és szívesen kikunyerálna még egy kis haladékot. Így vagyok ezzel magam is.

Abdai torzó

(  Tekintet, 2004/6, és Szépirodalmi Figyelő 2005/1. )

Barátaimmal parázs vitába keveredtünk. Azon vitáztunk éppen, hogy lehetnek-e a nemzeteknek s az emberiségnek olyan hősei, akik megkérdőjelezhetetlenek – Rajta kívül? Akik mindenki számára egyértelműen mérvadóak? Akikkel, nagyszerű helytállásukat, örökszép gondolataikat és cselekedeteiket követően ne fordulhatott volna akár a visszájára minden, ha az események úgy alakulnak, s ha nem zárja le a sorsukat mindörökre a gyilkos, vagy kegyes halál? Kiknek jogos egyáltalán szobrot állítani az utókor elé?

Video rólunk 1. rész

Video rólunk 2. rész

Video rólunk 3. rész